- Szia kicsim, megj�ttem! – sz�lt anya, miut�n bel�pett az ajt�n. Mindig is ez volt a szok�sa. Kimentem a nappaliba, hogy �n is �dv�z�ljem.
- Ett�l ma m�r valamit? – k�rdezte.
- Persze, elmentem Liz�val a Joure’s-ba. Aprop�, ma beadtam a jelentkez�sem a f�sulira.
- Ez remek Liv, rem�lem hogy fel is vesznek.
- �n is.
A besz�lget�s itt lez�rult, �n pedig visszamentem a szob�ba. F�rd�shez k�sz�l�dtem, amikor megcs�rrent a telefonunk. M�r nem volt kedvem felvenni, de nem is kellett, mert anya r�gt�n felugrott a kanap�r�l, �s felkapta. Azt hogy kivel �s mit besz�lt m�r nem hallottam, de nemsok�ra �gy is megtudtam a h�v�s ok�t �s a h�v� kil�t�t.

- K�pzeld, Mrs.Windmoor h�vott. A l�nyuk, Gabriella megnyert egy p�ly�zatot, csup�n a sz�ll�st kell megszerveznie. Egy �vre j�het ide Rockville-be. Az�rt h�vott, hogy felaj�nljon egy meglehet�sen kedvez� lehet�s�get. Gabi kij�nne egy �vre, te pedig elutazn�l hozz�juk Angli�ba.
Nagyot nyeltem. Windmoor�kkal nem besz�ltem m�r ami�ta apa meghalt. Mellesleg ha ki kell k�lt�zn�m, akkor elker�lhetetlen, hogy lovakkal �rintkezzek. Ez nekem nem tetszik. Nagyon nem.
- Sz� sem lehet r�la, hogy �n kimenjek. Gabit �gy is sz�vesen l�tjuk, de �n nem vagyok hajland� kimenni.
- Ugyan m�r Liv, ne gyerekeskedj. Ez fantasztikus lehet�s�g, nagyon sz�p helyen �lnek.

Kit �rdekel, hogy sz�p helyen �lnek-fortyogtam magamban. Rossz �rz�sem volt. Eg�sz este ezzel t�mte anya a fejem. Tudtam, hogy nyer�sre �ll, m�r csak amiatt is, hogy hagyja m�r v�gre abba.

M�snap zavaros gondolatokkal �bredtem. Ism�t benne volt az �lmomban az a nap. Pedig m�r kezdtem azt hinni, hogy v�ge...

Olivia 11 �ves volt, amikor meghalt az �desapja, Carl Lenswood. � volt az egyik legh�resebb d�jugrat�. Egy versenyen vett �pp r�szt, amikor lova – aki nagyon eredm�nyes �s kifejezetten nyugodt kanca volt – hirtelen megtorpant az egyik akad�ly el�tt. Carl ekkor el�rerep�lt, egyenesen a f�ldre. A l� ezut�n vad �get�sbe kezdett, majd v�gt�ba csapott �t, mintha megr�m�lt volna valamit�l, a f�ld�n fekv� emberen pedig egyenesen �tg�zolt. Mindez pillanatok leforg�sa alatt t�rt�nt, r�ad�sul a kis Olivia szeme el�tt. Mire a seg�ts�g oda�rt, apja belehalt a s�r�l�sekbe. Liv sok�ig figyelte m�g dermedten a zavart kanc�t, s mindek�zben elhat�rozta, hogy soha t�bbet nem megy lovak k�zel�be.

- Rem�lem aludt�l a dologra egyet – anya m�r az ajt�mban �llt, t�lc�n reggelit hozott.
- H�, l�tom nagyon igyekszel. Anya, �n t�nyleg nem szeretn�k menni. – Komolyan r�m n�zett, majd elkezdte:  - elhiszem, de nem is adsz egy lehet�s�get magadnak. Kicsim, olyan komoly feln�tt n� lett�l, eddig mindent el�rt�l, amit akart�l, de ha a m�ltb�l j�n el� egy alak r�gt�n elutas�t� vagy. K�rlek, a kedvem�rt pr�b�ld meg, �s ha nem tetszik, akkor az els� g�ppel j�ssz haza.

Elgondolkodtam. Tal�n t�nyleg igaza van. Tal�n ezek a h�lye �lmok is elm�ln�nak, ha lez�rn�m. A lovakkal meg nem sz�ks�ges foglalkoznom, majd valahogyan kiker�l�m �ket. Anya is annyira szeretn�.

- Rendben, legyen. Mikor kellene indulnom?
- Annyira �r�l�k! Tudtam, hogy j�l d�ntesz! J�v� h�nap 7-re foglaltak neked jegyet. Fel is h�vom Windmoor�kat. Biztosan nagyon �r�l mindenki, hogy m�sz – sejtelmesen elmosolyodott.

M�r meg sem sz�laltam, annyira jellemz�. El�re lefoglalt�k a jegyet, hiszen Olivia �gy is annyira kisz�m�that�. Felideges�tett a tudat, hogy anya ennyire tudta, hogyan vegyen r�.  R�ad�sul az a mosoly sem t�l b�ztat�.
- Lesz m�g valami csavar ebben a dologban – gondolkodtam hangosan, miut�n anya kiment.

  k�vetkez� fejezet (2.)