Az indul�s el�tti negyedik napban m�r elkezdtem pakol�szni a cuccaimat. Rettent�en izgultam, v�geredm�ny�ben egy kicsit v�rtam is az utaz�st. Gabi holnap fog �rkezni, lesz m�g m�sf�l napom bemutatni �t a bar�taimnak, akik majd seg�tenek neki, �s elmagyar�zni a legf�bb dolgokat.

- M�r pakolsz? �gy l�tszik, valaki nagyon izgul – k�tekedett anya.
- Most beletal�lt�l, t�nyleg izgulok egy kicsit. K�v�ncsi vagyok Angli�ra. Rem�lem j�t fog tenni a leveg�v�ltoz�s – s�hajtottam. Anya nem tudott az �vek �ta fel-fel t�r� r�m�lmokr�l. Legal�bbis egy ideje nem tud r�luk.

M�snap reggeli ut�n azonnal indultunk a rep�l�t�rre, Gabi el�. Amint elkezdtek sz�lling�zni az angliai g�pr�l az emberek r�gt�n megpillantottam Gabit.

- Semmit sem v�ltozott – s�gtam oda any�nak – legal�bbis �gy �sszess�g�ben nem, azon k�v�l, hogy megn�tt, �s valamivel n�iesebb lett. Minket is �szrevett, ezt onnan tudtuk, hogy a sz�ke l�ny fel�nk sietett �s mosolygott.

- �, m�r azt hittem soha nem �r�nk ide! Olyan k�nyelmetlen 7 �r�t �lni! – mondta, miut�n oda�rt hozz�nk.

Gabival kiskoromban is j�ban voltunk, igaz�n bar�ts�gos �s kedves l�ny. Na meg persze sz�p is, itt a v�rosban biztosan kapkodni fognak ut�na a fi�k. Volt benne valami egyszer� b�j, ami r�gt�n levette a l�b�r�l az embert, szinte mindenkivel r�gt�n megtal�lta a k�z�s hangot.

- Gabi,  �r�l�nk hogy meg�rkezt�l! – k�sz�nt�tt�k any�val - gyere a kocsi kint van, 20 perc, �s otthon lesz�nk.
- K�sz�n�m Mrs. Lenswood, Liv mi �js�g,  nagyon r�gen besz�lt�nk? – k�rdezte �rdekl�dve.
- Ugyan, h�vj nyugodtan Alice-nek.  – sz�lt anya. Ut�lta, ha a bar�taim mag�zt�k.

Elindultunk a kocsihoz. �n az �t alatt ecseteltem az eddigi �letem, j�kat nevett�nk, m�r most tudtam, hogy a bar�taim is im�dni fogj�k. Haza�rve beinvit�ltam a szob�mba, jobban mondva az � ideiglenes szob�j�ba. Mindent sz�pen elpakoltam, hogy legyen helye a dolgainak. Az egyik percben lehuppant az �gyra, majd komolyan megk�rdezte:

- Liv k�sz�n�m, hogy ide j�hettem. Igaz�n nem kellett volna ennyire elpakolni.
- Ugyan, csak rendet raktam, igaz�n r�f�rt m�r erre a szob�ra – v�gtam a szav�ba.
- Az�rt k�szi. De azt igaz�n furcs�llottam, hogy lovakr�l egy sz�t sem ejtett�l az �ton. Sz�val m�r nem lovagolsz? Pedig annyira tehets�ges volt�l.
Most m�r �n is elkomolyodtam. Ez amolyan burkolt k�rd�s volt, hiszen anya havi rendszeress�ggel tartotta vel�k a kapcsolatot, �gy biztosan tudja, mik t�rt�ntek apa hal�la ut�n.

- M�r nem igaz�n foglalkozom vel�k. Nem illik az �letembe a lovagl�s, ahogyan hozz�m sem illik. Tulajdonk�ppen annyira nem is szeretem a lovakat.

Furcs�n m�regetett, mintha egy �r�lt ember �llna el�tte. Nem sz�lt egy sz�t sem, v�llat vont, majd terelt�k a t�m�t. Este azt�n bemutattam a bar�taimnak, t�bbek k�zt Liz�nak is, a legjobb bar�tn�mnek. Meg�g�rtettem vele, hogy vigy�z r�, b�r amilyen szend�nek is t�nt, annyira talpraesett l�ny volt.

M�snap k�rbevezettem a v�rosban, megmutattam a f�bb helyeket. Este nyugodt sz�vvel fek�dtem le, mert tudtam, hogy innent�l m�r csak rajta m�lik minden. Most m�r izgulhattam az �t el�tt, ami el�ttem �llt.

El�rkezett az utaz�s napja. Anya �rz�keny b�cs�t vett, sz�zszor elmondta, hogy vigy�zzak magamra, �s a lelkemre k�t�tte, hogy azonnal telefon�ljak, ha oda�rtem.

A rep�l��t z�kken�mentes volt, semmi k�l�n�s nem t�rt�nt.  D�lut�n 6 �r�ra �rkeztem meg.  Elveszettk�nt bolyongtam a rep�l�t�ren. Elvileg itt kellene, hogy v�rjanak. M�r 10 perce sz�delegtem a t�megben, mire egy magas, barna haj� f�rfi k�zeledett fel�m. Ismer�snek hatott az arc, de egyel�re csak az volt a fejemben, hogy igaz�n helyes. Egyre k�zelebb �rt, �n meg egyre idegesebb lettem. Pedig igaz�n nem szoktam �gy viselkedni az els� helyes pasival, aki szembe j�n velem.

- Olivia te vagy az? – k�rdezte, s k�zben m�lyen a szemembe n�zett, mintha csak tudni akarn�, hogy mi j�r a fejemben.
- Igen – v�laszoltam nagy nehezen – te pedig...
- Will vagyok, Gabi b�ttya.- v�gott a szavamba - m�r nem eml�kszel r�m, �gy l�tom. – r�m mosolygott, majd elindult.

T�nyleg. Innen volt ilyen ismer�s az arca. Vele is sokat tal�lkoztam, amikor apa m�g �lt, azt hiszem kb. 3 �vvel id�sebb n�lam. Sokat v�ltozott. Mellesleg nagyon sz�p mosolya volt.

- Tal�n ha feltenn�d a szem�veged – viccel�dtem. Kis kor�ban fura sr�c volt, j�l tanult �s m�g v�letlen�l sem szerette a torna�r�kat. De persze az�ta eltelt 11 �v, lehet, hogy a k�z�piskol�ban v�ltozott meg. De mindenk�ppen j�t tett neki ez az �talakul�s.

- M�r is k�tekedsz velem. – vigyorgott.  Na v�rj csak, egy �vem van arra, hogy visszaadjak mindent.
- T�nyleg sokat cukkoltalak – m�r �n is mosolyogtam – de h�t ha egyszer volt mivel.

Mindketten j�kedv�en �lt�nk be a kocsiba. Szerettem Willt, r�gebben mindig olyan volt, mintha a b�ty�m lett volna. Amikor meg�rkezt�nk a Windmoor birtokra, a l�legzetem is el�llt. Minden megv�ltozott, sokkal patin�sabb lett az eg�sz hely kin�zete. Miut�n begurultunk a birtok kapuj�n, m�g j� p�r percig haladtunk, mire a h�zhoz �rt�nk. Egy nagyon hangulatos h�z volt, k� �s fa burkol�ssal. Igaz�n beleillett a f�kkal �s bokrokkal k�r�lvett k�rnyezetbe.

- Huh, ez igaz�n sz�p lett.
- J� r�g nem volt�l itt. Isten hozott a Windmoor birtokon!

  k�vetkez� fejezet (3.)