Hamar felmentem �s kipakoltam a szob�mban. A berendez�sen nem lep�dtem meg, Christine �s Tom j� �zl�ssel voltak meg�ldva. Az eg�sz egy vad�szh�zhoz hasonl�tott, otthonos �s bar�ts�gos volt. Miut�n elk�sz�ltem mindennel, �t�lt�ztem �s gyorsan lesiettem. M�r nagyon k�v�ncsi voltam a birtok t�bbi r�sz�re. Az udvaron v�g�l ism�t Willbe botlottam, aki azt�n gyorsan felaj�nlotta, hogy k�rbevezet. Az ist�ll�kkal akarta kezdeni, de �n egy�ltal�n nem voltam k�v�ncsi a lovakra, �gy maradtak a mell�k�p�letek, a kar�mok k�rny�ke �s a h�z.

- Hihetetlen, az eg�sz olyan, mint egy park. A sz�leid remek munk�t v�geztek – �radoztam Willnek.
- Nem is �rtem mit v�rt�l – mosolygott – barlangot �s f�kly�t, amivel vil�g�tunk?
- Ez az�rt j�val t�bb ann�l – b�ktem oldalba.

Az egyik lov�sz hirtelen elh�vta Willt, el�sz�r nem �rtettem, majd hamar kider�lt, hogy az egyik l�n�l megindult az ell�s. El sem gondolkoztam eddig, hogy Willnek mi a szakm�ja, ekkor d�bbentem r�, hogy �llatorvos. V�g�l is illik hozz�. Nagy volt a siets�g, valami komplik�ci�r�l hablatyoltak a lov�szok, mindenki ide-oda szaladg�lt, seg�tett. K�l�n�sebben nem izgatott a dolog, �gy els�t�ltam ism�t a kar�mokhoz, de ekkor fura dologra lettem figyelmes: az egyik pej l� rezzen�stelen�l figyelt m�r percek �ta a legk�zelebbi kar�m ker�t�se mell�l, r�ad�sul meglehet�sen ismer�s volt sz�momra.

- M�r 11 �ve nem mutatott ilyen �rdekl�d�st senki ir�nt – t�rte meg a csendet a h�tam m�g�l Will hangja.
- Az nem lehet – elakadt a l�legzetem. Nagyot nyeltem – Bayjen – suttogtam.

Bayjennek h�vt�k ap�m legutols� lov�t, akivel a baleset napj�n versenyen volt. Sosem tudtam az�ta r�n�zni, mindig is �t hib�ztattam minden�rt. Most pedig hirtelen az �sszes �rzelem el�t�rt bel�lem, k�nnyek csordultak v�gig az arcomon, de hamar �rr� lettem az indulataimon. Ut�ltam, ha m�s is l�tja a gyenges�gem.

- Ideje lenne megb�k�lned vele – hangzott �jra Will hangja.
- M�g nem. M�g nincs itt az ideje – leheltem ki magamb�l, majd beviharzottam a h�zba. Minden olyan idegen �s irrit�l� volt sz�momra, legsz�vesebben a legels� g�ppel indultam volna haza. Will bej�tt a szob�mba �s meg�lelt.
- Nem akartam semmit er�ltetni.
- Tudom. – a jelenl�te most kifejezetten megnyugtat� volt, a v�g�re pedig m�r eg�szen �lveztem a helyzetet. A s�r�st r�g abbahagytam, � azonban m�g mindig szorosan mag�hoz h�zott. Egy kedves id�s h�lgy jelent meg az ajt�ban, �s illedelmesen megk�sz�r�lte a tork�t. Ekkor gyorsan elengedt�k egym�st, Will gyorsan az ajt�ban �ll� idegen fel� fordult �s illedelmesen k�sz�nt.

- Hello Marta! Azt hittem, ma m�r nem j�ssz.
- � kedvesk�m, sok volt otthon a dolgom, de a �desany�dnak meg�g�rtem hogy elj�v�k.
- Nem sok dolog maradt itthon, a legt�bbet m�r megcsin�ltam – v�laszolt Will m�g mindig nagyon kedvesen – egy�bk�nt hagy mutassam be Olivi�t.

Hamar kider�lt, hogy Marta egy r�gi bar�tja a csal�djuknak, �s m�g r�m is eml�kszik. Meglep�, nekem nem igaz�n �l az eml�kezetemben. „Legal�bb nagyon aranyos,  csak ne mosolyogna � is �gy, mint anya, miel�tt elj�ttem otthonr�l” – gondoltam magamban.

K�s�bb Will elment egy m�sik birtokra, mert az egyik l�nak egy verseny alatt megs�r�lt a l�ba. �n kihaszn�ltam a helyzetet �s im�nt kimentem az udvarra. �lveztem a csendet �s a nyugalmat, otthon a v�rosban mindig olyan nagy a zaj �s a p�rg�s. Ekkor jutott eszembe Lisa , aki m�r meglehet�sen hi�nyzott, de a h�v�st ism�t csak elod�ztam.

Az els� kar�m mellett s�t�ltam, amikor a ker�t�sn�l megjelent Bayjen. Velem egy �temben l�pkedett, k�zben v�gig engem figyelt. „Mintha csak besz�ln�l”- m�lyedtem bele ism�t a gondolataimban. „L�tod, ha nem t�rt�nt volna mindez, most nem kellene ilyen b�nb�n�an k�vetned, �s m�g mindig j�rn�l versenyekre.” A szemem megint csak k�nnybe l�badt,  er�lk�dve pr�b�ltam magam el� k�pzelni ap�t. Egyre halv�nyabban tudtam el�csalni az arc�t lelki szemeim el�tt �s ez megr�misztett. Ap�t soha sem akartam elfeljteni. Meg�lltam, farkasszemet n�zt�nk a pej kanc�val. Er�tlen l�p�st tettem el�re, a ker�t�s fel�, de megtorpantam. A l� b�ztat�an n�zett r�m, szinte k�rte, hogy menjek oda hozz�. „Lehet hogy �szrevette a hasonl�s�got k�ztem �s apa k�z�tt, �s most az�rt v�r ennyire r�m?” – k�rdeztem meg magamt�l.

- Sajn�lom Bay, m�g nem megy – kezdtem bele a monol�gomba – tudod annyival k�nnyebb lenne, ha m�g itt lenne. Ezerszer. De nincs, �n pedig m�g nem �llok k�szen, erre m�g nem. M�g mindig hib�ztatlak, de egyszer tal�n megbocs�jtok. Egyszer... – siet�sen sarkon fordultam, �s fak�pn�l hagytam, b�r elindult ut�nam.

- M�r itt is vagy? – majdnem bele�tk�ztem Willbe.
- Persze. De te mi�rt rohansz ennyire? Mindegy is, any��k most h�vtak, hogy egy nagy vihar miatt csak legfeljebb holnap tudnak elindulni a szeml�r�l.
- M�r k�rdezni is akartam, hogy merre vannak.

Ekkor �rkezett meg Bay ugyan abb�l az ir�nyb�l, ahonnan �n siettem annyira. Val�sz�n�leg ezt Will is �szrevette, mert vigyorogva meg is k�rdezte:

- A nagys�gos asszony m�g is megenyh�lt?
- M�g nem, ehhez id� kell.
- Mi�rt nem l�tod be, hogy ez az eg�sz „id� kell” dolog csak a te agysz�lem�nyed. 11 �v nem volt el�g?

A d�h el�nt�tte az agyam. Hogy j�n � ahhoz, hogy k�rd�re vonjon?
- Ugyan, hagy d�ntsem m�r el �n, hogy mikor akarok megbocs�jtani annak a nyavaly�s l�nak! – j�l esett kiadni magamb�l a napok �ta felgy�lemlett fesz�lts�get. Ezut�n ism�t elviharzottam. Nem lesz k�nny� itt, de anya annyira er�ltette.

�r�kon kereszt�l fek�dtem az �gyon, �s n�ztem a plafont, mikor Will ism�t benyitott a szob�mba.

- Ezt m�r r�g oda kellett volna adnom neked. 

A kezembe nyomott egy r�gi, s�rga pap�rt. Fur�n n�ztem r�, biztosan ez�rt tiszt�zta a dolgot:
- Nemr�g tal�ltam a padl�son, Carl �rta a verseny el�tt.

Nem sz�lt semmi m�st, csak kiment a szob�b�l. �n kihajtottam a pap�rt, �s elkezdtem olvasni.

„ Kedves Tom!

�r�l�k, hogy el tudtuk hozni a kis m�ncsik�t Olivi�nak. Ha l�tn�d hogy szereti, mintha csak magamat l�tn�m benne. Tudod �n �gy gondolom, hogy minden ember tov�bb �l a lov�ban. Ma megint h�vott Victor, nem b�rja meg�rteni, hogy nem fogom eladni neki a lovat. Felfoghatatlan, hogy valaki ennyire makacs �s �ntelt legyen. A verseny ut�n m�g jelentkezem, egy�bk�nt is besz�lnem kell Victorral, mert nem fogom hagyni, hogy zaklasson, azt meg f�k�pp nem, hogy fenyegessen.

Carl”

Hogy micsoda? Fenyegett�k? �s ki ez a Victor? Minden kavargott a fejemben. Az �r�sr�l sug�rzott a gondterhelts�g �s a d�h. Nem eml�keztem soha olyan esetre, hogy ap�n valaha is l�ttam volna ezeket az �rzelmeket. Egyszer volt igaz�n d�h�s, amikor lefizett�k a b�r�t egy versenyen, amin r�szt vett. De ki lehet az az ember, aki kiv�ltotta ezeket ap�b�l? Alig v�rom, hogy Tom �s Christine haza�rjen.

  k�vetkez� fejezet (4.)