Eg�sz �jjel nem aludtam, egyszer�en nem b�rtam kiverni a fejemb�l a lev�lben olvasottakat. Hajnalban kezdtem egy picit el�lmosodni, de akkor m�r �gy voltam vele, hogy mindegy, egy �ra plusz vagy m�nusz �gy sem sz�m�t. Reggel els� dolgom volt megkeresni Willt, aki m�g mindig rideg volt a modortalan viselked�sem miatt, b�r l�ttam rajta az enyh�l�s jeleit.

- Szerinted ki lehet az a Victor? - v�gtam r�gt�n a k�zep�be.
- Van egy sejt�sem,de egy�ltal�n nem biztos, hogy r�la volt sz�.
- Engem akkor is �rdekelne... - er�sk�dtem.
- A szomsz�d lovarda tulajdonosa. �ltal�ban versenylovakkal foglalkozik, azon bel�l is legink�bb d�jugrat�ssal. Annyit tudok, hogy Bayjent kifejezetten szerette volna megkapni, �s a mai napig zaklat minket is. B�r m�r nem a lovat szeretn�, hanem egy csik�t t�le.

Er�sen gondolkoztam. T�rtam az inform�ci�kat az agyamban, de valahogy sehogy sem ugrott be olyan dolog, amiben ez az ember szerepett j�tszott volna ak�r egy pillanatig is. Vajon anya tudott err�l?

- Elmegyek ehez a Victorhoz d�lut�n.
- Egyed�l? Kiz�rt.

M�r megint parancsolgat. Kinek k�pzeli ez mag�t, hogy ir�ny�t reggelt�l estig? - fortyogtam magamban.

- De nekem musz�ly tal�lkoznom vele! - k�vetel�ztem.
- Egyed�l t�l vesz�lyes lenne. Te nem ismered Victort. Elmegyek veled �s t�ma lez�rva.

M�g mindig morogtam legbel�l, de ugyanakkor az�rt meg is nyugtatott a tudat, hogy nem kell egyed�l mennem.

Willnek ism�t dolga akadt, �n pedig a legel�k fel� indultam. Valamelyest igaza volt Willnek, Bayjen nem tehet tal�n mindenr�l �s lehet hogy egy kicsit szigor� voltam vele. Igaz�b�l ap�b�l csak � maradt m�r nekem, ha r�n�zek r�gt�n beugrik az arca �s ilyenkor nem kell f�lnem att�l, hogy tal�n v�gleg elfelejtem.

A pej kanca ism�t a ker�t�s�n�l �llt �s engem figyelt. Kim�rten, higgadtan, de m�gis szeretetteljesen n�zett r�m. Mintha ism�t csak k�ny�r�gne az�rt, hogy egy l�p�ssel is k�zelebb l�pjek hozz�.

"Na j� Olivia, most meg kell tenned!" - mondta bennem valami, tal�n a lelkiismeretem. K�zelebb l�ptem. M�g k�zelebb. Meghat� volt, de ugyanakkor j� �rz�s is. Mintha valami leesett volna a sz�vemr�l, tal�n egy darab f�jdalom, vagy szomor�s�g. Mindegy is, k�nnyebbnek �reztem magam �s tal�n egy picit boldognak is. Meg�rintettem a kanca homlok�t aki a nyakamba f�jt egy adag meleg leveg�t. Istenem mennyire hi�nyzott m�r ez az �rz�s!

Percekig maradtunk �gy mindketten, mire l�pteket hallottam a h�tam m�g�l.

- L�tom �szhez t�rt�l. J� �gy l�tni titeket Olivia.

Meglepetten megfordultam. Mrs. Windmoor volt az.

- Christine! - k�sz�nt�ttem bar�ts�gosan, majd gyorsan odasiettem hozz�.
- Szia Liv, m�r azt hittem sosem l�tlak viszont! J�l megn�tt�l! - mosolygott, majd meg�lelt.

M�g egyszer visszan�ztem Bayre, � is sokkal megk�nnyebb�ltnek t�nt. Elindultunk Christinel a h�z fel�, s k�zben besz�lgett�nk. Volt mit bep�tolni, csak 11 �v elmarad�sunk volt. A h�z el� �rve gyorsan elhadartam neki az addig t�rt�nt fontosabb dolgokat, majd megk�rdeztem azt, ami tegnap este �ta a sz�vemet nyomta:

- Christine, nem tudod ki lehetett egy bizonyos Victor, akit apa ismerhetett?

Christine arca egyszerre elkomorult.

  k�vetkez� fejezet (5.)