- Sokat nem tudok err�l mondani. �rtetlen�l �lltunk Tommal, amikor �szrevett�k hogy ap�d egyre t�bbet vonul f�lre Victor Crossal. Tudod � nem �ppen a legtiszt�bb j�t�kos ebben a v�rosk�ban. Eleinte nem probl�ma, azonban k�s�bb azt vett�k �szre hogy Carl ideges lesz Victor jelenl�t�ben, �s egy id� ut�n m�r ker�lni is pr�b�lta, t�bb-kevesebb sikerrel.
- Ezekszerint zaklatta? A rend�rs�g mit tud err�l?
- Mondtam m�r Liv, semmi biztossal nem szolg�lhatok a t�m�r�l. Sajnos ez az egyetlen dolog amibe Carl nem avatott be minket.
- Igen, ezt furcs�llom a legjobban. De hogy hogy nem jut eszembe olyan helyzet, amikor apa csak egy pillanatra is megeml�tette volna?!
- Olivia, �n �gy tudom hogy Arbelot neki adt�tok el... - Tom kiab�lt.
- H� l�nyok! - Tom a bej�rati ajt�ban �llt. Olivia, milyen j� l�tni t�ged! Rendesen megn�tt�l - kacsintott.
- Tom! - odafutottam �s a nyak�ba ugrottam. Mindig is olyan volt nekem, mint egy kedves nagyb�csi.

A besz�lget�s f�lbe szakadt ugyan, de engem nem hagyott nyugodni. Valami oka csak volt, hogy ide keveredtem 11 �v ut�n. Arbelo! Hogy is felejthettem el ezt az embert. Sok�ig volt b�ntudatom, hogy hozz� ker�lt a csik�m. Ez a Victor �gy pedig egyre fur�bb. V�gk�pp elhat�roztam, hogy azonnal elmegyek a Cross Versenyist�ll�ba.

Kiosontam a lak�sb�l, de legink�bb Will el�l b�jk�ltam. Christine-nek csak annyit mondtam, hogy elmenn�k a v�rosba egy bizonyos k�nyv�rt. Hogy milyen k�nyv�rt megyek is pontosan azt 2 perc ut�n el felejtettem, de �gy legal�bb megszereztem Tom terepj�r�j�t, amit a rendelkez�semre bocs�jtottak. A v�rosban k�rbe kellett k�rdezgetenem p�rszor, mire oda�rtem a nagy vaskapu el�. Aranyozott cifra bet�kkel volt rajta az ist�ll� log�ja. El�g elszigetelt �s sznob helynek t�nt, nem mehetett be csak �gy ak�rki.

- Olivia Evans vagyok - az eredeti nevemet bizony�ra felismern�, �s m�g az is lehet hogy nem fogadna - Mr. Crosshoz j�ttem. �zleti �gy. - mondtam a kaputelefonba.
- Rendben, Miss Evans j�jj�n. Mr. Cross �pp szabad.

M�r sz�zszor lej�tszottam magamban a besz�lget�st, de most rettent�en izgultam. Az irod�ba l�pve azonban egy valamiben nem csal�dtam: Victor kin�zet�ben. Ugyan �gy k�pzeltem el. Kiss� �szes �s valamivel alacsonyabb, barna szem� k�pc�s emberke. �lt�nyt viselt �s egy�rtelm�en nem titkolta, hogy van p�nze. Amint bel�ptem mosolygott, amit�l valamilyen rossz �rz�s ker�tett a hatalm�ba. Volt valami ravaszs�g �s kegyetlens�g az eg�sz ember k�r�l.

- �dv�zl�m Miss... - k�rd�n n�zett r�m.
- Olivia Lenswood vagyok. - �tsuhant az arc�n valami, amit nem tudtam megfejteni.
- �s mi j�ratban erre Olivia? - a hangja is �lesebb lett, de pr�b�lt beh�zelg� maradni.
- Csak sz�t akartam n�zni az ist�ll�ban. �s �rdekl�dn�k egy l� fel�l. A neve Arbelo.

A f�rfi arca most m�r komoly lett. Val�sz�n�leg most jutott el a tudat�ig, hogy ki is vagyok pontosan.

- Arbelo a saj�t lovam. �n magam k�peztem �s k�pzem ez id�ig is folyamatosan. Nagyon sikeres. Mi�rt �rdekel?
- �n vette meg t�l�nkm�g csik�k�nt �s...
- � igen tudom m�r! Az ap�d volt Carl Lenswood. Ha visszavenn�d Arbelot csak el�re sz�lok, hogy nem elad�. - v�gott a szavamba, �s most m�r egyre jobban �gy l�tszott a dolog hogy mindj�rt felrobban.
- Csak l�tni szerettem volna. Honnan ismerte az ap�mat? - k�rdeztem �lesen.
- Most nem fogad l�togat�kat. Volt egy kisebb balesete, pihennie kell. Ap�dat mindenki ismerte aki lovakkal foglalkozott. Mi�rt olyan �rdekes ez? - egyre er�lyesebb lett a hangja.
- Tudom hogy...
- Most m�r el�g. K�rlek hogy t�vozz, �s ne is gyere vissza. Arbelo nem elad�, ap�dr�l pedig nem tudok mit mondani.
- De �n �s az ap�m csin�ltak ketten valamit! Volt egy k�z�s pont, hiszen sokakt�l hallottam mennyiszer voltak egy�tt! �n el nem megyek innen am�g nem mond valamit!

Vesz�lyesen l�pegetett el�m, majd megragadta a karomat.

- Mit m�vel? Engedjen el, �s azonnal mondja meg nekem mi folyik itt!
- Nos, Olivia Lenswood ha vagy annyira okos, mint amilyen sz�p akkor most fogod magad �s kis�t�lsz azon az ajt�n. Majd soha t�bbet nem j�ssz a birtok k�zel�be se!
- Ezt vegyem �gy, hogy meg vagyok fenyegetve?! - keltem ki magamb�l, b�r egyre er�sebben r�ngatta a karom.
- Annak veszed aminek akarod, de most sz�pen elm�sz - a kez�t emelte amikor gyorsan kiszabad�tottam magam a kezei k�z�l �s elronhantam. Meg sem �lltam a kocsiig. Kihajtottam, de �rdekes dolog v�rt r�m a kapun�l.

- Mondtam, hogy ne gyere ide egyed�l - mondta Will komolyan.

Val�sz�n�leg �szrevette mennyire zil�lt vagyok, meg ugye remegtem is azt neh�z lett volna nem �szrevenni.

- �lj �t, �n vezetek. K�zben elmes�led mi t�rt�nt.
- Will ezt nem �rtheted!
- H�t magyar�zd el!
- Ennek az embernek k�ze van ap�m hal�l�hoz! Tudom!

  k�vetkez� fejezet (6.)