<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[blair.gp | blog & private]]></title><description><![CDATA[CLOSED - www.prettythings.gportal.hu !]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[blair.gp | blog & private]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Változások és költözés :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1078970</link><pubDate>2013-10-01 00:10:22</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!:) Bár még elég kevés olvasóm volt (vagy senki?:DD), de az oldal költözik. Jobban mondva új blogot készítek, mert ez a név nem lesz aktuális, és tiszta lapot akarok a G-portalon:) (nem balhéztam, semmi ilyesmi csak kicsit jobban koncentrálok majd a blogra)

	Az oldal címét még nem adom meg. Csupán két bejegyzést költöztetek át és persze a regényemet :) Később lesz link,

	xoxo drágáim:))
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A célra figyelj!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1075099</link><pubDate>2013-09-18 23:26:43</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Mostanában rengeteget foglalkozok a saját utammal, és azzal, hogy mivel is szeretnék az elkövetkezendő x számú évben foglalkozni. Eleinte beértem az OKJ-s képzésekkel, ugyebár gondolkoztam külföldön de legbelül mindig is úgy éreztem, hogy ha ebbe így belemegyek, valószínűleg 25-26 évesen nem fogok már egyetemre menni.

	Akkor azonban jött a "sors". Megnéztem az előző posztban beágyazott filmet, majd megértettem hogy nem is a sors. Igazából vágyakoztam az egyetem után, kétségbe voltam esve és minden energiámmal utáltam már csak a szakma gondolatát is. Szerintem már pedig emiatt a vágyakozás végett sem tudtam elmenni és nem is mentem egy szakképzésre sem végül. Ez pedig egy újab bizonyíték a "titok" létezésére, hiszen ez az egyetlen dolog eddig az életemben amit foggal-körömmel akarok.

	Most, hogy már előttem a lehetőség (végzősként a szüleim úgy gondolták még hogy nem bírnák finanszírozni az albérletet/kolit - egyetemet - megélhetést egyszerre) pedig az a legnagyobb problémám, hogy na vajon mire is készüljek. A szüleim a mai napig úgy tudják, hogy szülésznőnek fogok jelentkezni, de bennem ismét megfogant az orvosi ötlete. Gondoltam miért ne, megnéztem a lentebb posztolt filmet és gyakorlom is azóta ezt a "dolgot". Volt egy kis gond a vizualizálásnál. Mégpedig az, hogy egyszerűen nem tudtam magam boldognak érezni a sima orvositól. A diploaosztómra képzeltem magam, és egyre kevésbé éreztem azt hogy igen, ez az amit akarok.
	Réges régen, kb. ovis korom óta, mióta tudom hogy a kutya egy állat, vagy mióta megtudom fogalmazni és érteni mi az hogy "állat", na azóta állatorvos akartam lenni. Aztán belém beszélték, hogy az a legnehezebb (ami tény), nem tanulsz úgy, drága, ezt felejtsd el. Hát el is felejtettem. És láss csodát most eszembe jutott. Ha éreztétek már úgy magatokat, hogy majd kiszakad a szívetek az örömtől, akkor képzelhetitek mit éreztem már akkor, amikor feltementem a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karának honlapjára. Elképzelem újra és újra, és nem az hogy vesztenék a lelkesedésből, hanem épp ellenkezőleg. Minden egyes pillanattal egyre jobban érzem, hogy ez az én utam, ha úgy tetszik "végzetem", amit most már tudatosan is kötelességemnek érzem, hogy megvalósítsam.

	A buktatók
	Ezek közé tartozik, hogy tavaszra a nulláról (ugyanis németet tanultam angolt soha, de a német nem megy annyira 8 év után se, mint most az angol) kell egy angol nyelvvizsga, plussz emelt kémia érettségi ami kb. 25.000 Ft-ba fog fájni, nem beszélve hogy most indulok a nulláról. És persze újra kell csinálnom a bioszt, mert tavaly nagyon elhenyéltem. Tehát még egy 25.000-es. A nyelvvizsga sem ingyenes. És tudjátok mit? Elmegyek dolgozni, meg fogom csinálni. Nem ezekre gondolok, hanem arra, hogy kifizetem, levizsgázok és felvesznek. A többi lényegtelen és mellékes, mert a cél a lényeg.

	Hogy mi az értelme ennek a posztnak? Ismertem egy lányt, aki nem is olyan rég még nap mint nap minden egyes percben sajnálta magát, arra koncentrált hogy mije nincs, mije nem lehet meg. Nem evett, egyre rosszabbodott a helyzet, mire végül a sok stressztől és önmarcangolástól egy roham jött rá. Valami pánikroham szerűség, de a lényeg nem is ez. Ezek után pedig nem az hogy rosszabbul lett volna, hanem a következő nap rettenetes nyugalmat érzett. A második nap valamit eltökélt. A harmadikon pedig már el is hitte, hogy amit eltökélt az meg is valósul. Ezt elolvasva nem olyan, mint egy hatalmas "helyreállító" pofon az élettől? Mintha csak figyelmeztetni akarta volna a lányt, hogy pont az ellenkező irányba halad? Mert ő így érzi még mindig. Soha nem késő változtatni, soha nem késő rátalálni önmagadra! Ne hagyd, hogy más irányítsa az életed, tedd meg ezt te magad! A szíved tényleg megsúgja, nehezen hallod majd meg, de hiszem hogy az élet mindenkinek küld jeleket. Csak találd meg önmagad, és ehez sok sikert kívánok. Bár még én sem értem el a célom, tudom hogy menni fog és nem az odautat nézem. Hanem az út végét, nekedis csak ezt kell látnod :)

	Van egy állatorvosunk itt a településen ahol lakom. Eddig mindvégig szimplán hülyének tartottam, mára azonban sajnálom azt az embert. Fél az állatoktól, félrekezeli őket és nem is igazán törődik velük. Az állatorvos (mint minden orvos) egy hivatás, amit érezned kell. Ez hiányzik belőle, amit csak most értettem meg. Nemrég derült ki, hogy a szülei vették meg neki (valószínűleg) a diplomát, tehát itt megfigyelhető a szülői nyomás, és feltehetőleg az is, hogy nem szereti amit csinál. Nem ez az ő útja, azért nem jó ebben a szakmában. Ez egy remek példa arra, hogy soha ne felejtsem el, csak abban lehetek jó amit szívből csinálok, és nem a pénzért. A pénz nem minden.

	Remélem legalább pár ember elgondolkozott ezen a bejegyzésen. Nem vagyok álszent, még én is csak most kezdtem és láss csodát, 2 nap alatt mekkorát változtam.:)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[5. fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932316&amp;nid=6437853</link><pubDate>2013-09-17 12:33:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	- Sokat nem tudok erről mondani. Értetlenül álltunk Tommal, amikor észrevettük hogy apád egyre többet vonul félre Victor Crossal. Tudod ő nem éppen a legtisztább játékos ebben a városkában. Eleinte nem probléma, azonban később azt vettük észre hogy Carl ideges lesz Victor jelenlétében, és egy idő után már kerülni is próbálta, több-kevesebb sikerrel.
	- Ezekszerint zaklatta? A rendőrség mit tud erről?
	- Mondtam már Liv, semmi biztossal nem szolgálhatok a témáról. Sajnos ez az egyetlen dolog amibe Carl nem avatott be minket.
	- Igen, ezt furcsállom a legjobban. De hogy hogy nem jut eszembe olyan helyzet, amikor apa csak egy pillanatra is megemlítette volna?!
	- Olivia, én úgy tudom hogy Arbelot neki adtátok el... - Tom kiabált.
	- Hé lányok! - Tom a bejárati ajtóban állt. Olivia, milyen jó látni téged! Rendesen megnőttél - kacsintott.
	- Tom! - odafutottam és a nyakába ugrottam. Mindig is olyan volt nekem, mint egy kedves nagybácsi.

	A beszélgetés félbe szakadt ugyan, de engem nem hagyott nyugodni. Valami oka csak volt, hogy ide keveredtem 11 év után. Arbelo! Hogy is felejthettem el ezt az embert. Sokáig volt bűntudatom, hogy hozzá került a csikóm. Ez a Victor ügy pedig egyre furább. Végképp elhatároztam, hogy azonnal elmegyek a Cross Versenyistállóba.

	Kiosontam a lakásból, de leginkább Will elől bújkáltam. Christine-nek csak annyit mondtam, hogy elmennék a városba egy bizonyos könyvért. Hogy milyen könyvért megyek is pontosan azt 2 perc után el felejtettem, de így legalább megszereztem Tom terepjáróját, amit a rendelkezésemre bocsájtottak. A városban körbe kellett kérdezgetenem párszor, mire odaértem a nagy vaskapu elé. Aranyozott cifra betűkkel volt rajta az istálló logója. Elég elszigetelt és sznob helynek tűnt, nem mehetett be csak úgy akárki.

	- Olivia Evans vagyok - az eredeti nevemet bizonyára felismerné, és még az is lehet hogy nem fogadna - Mr. Crosshoz jöttem. Üzleti ügy. - mondtam a kaputelefonba.
	- Rendben, Miss Evans jöjjön. Mr. Cross épp szabad.

	Már százszor lejátszottam magamban a beszélgetést, de most rettentően izgultam. Az irodába lépve azonban egy valamiben nem csalódtam: Victor kinézetében. Ugyan így képzeltem el. Kissé őszes és valamivel alacsonyabb, barna szemű köpcös emberke. Öltönyt viselt és egyértelműen nem titkolta, hogy van pénze. Amint beléptem mosolygott, amitől valamilyen rossz érzés kerített a hatalmába. Volt valami ravaszság és kegyetlenség az egész ember körül.

	- Üdvözlöm Miss... - kérdőn nézett rám.
	- Olivia Lenswood vagyok. - átsuhant az arcán valami, amit nem tudtam megfejteni.
	- És mi járatban erre Olivia? - a hangja is élesebb lett, de próbált behízelgő maradni.
	- Csak szét akartam nézni az istállóban. És érdeklődnék egy ló felől. A neve Arbelo.

	A férfi arca most már komoly lett. Valószínűleg most jutott el a tudatáig, hogy ki is vagyok pontosan.

	- Arbelo a saját lovam. Én magam képeztem és képzem ez idáig is folyamatosan. Nagyon sikeres. Miért érdekel?
	- Ön vette meg tőlünkmég csikóként és...
	- Ó igen tudom már! Az apád volt Carl Lenswood. Ha visszavennéd Arbelot csak előre szólok, hogy nem eladó. - vágott a szavamba, és most már egyre jobban úgy látszott a dolog hogy mindjárt felrobban.
	- Csak látni szerettem volna. Honnan ismerte az apámat? - kérdeztem élesen.
	- Most nem fogad látogatókat. Volt egy kisebb balesete, pihennie kell. Apádat mindenki ismerte aki lovakkal foglalkozott. Miért olyan érdekes ez? - egyre erélyesebb lett a hangja.
	- Tudom hogy...
	- Most már elég. Kérlek hogy távozz, és ne is gyere vissza. Arbelo nem eladó, apádról pedig nem tudok mit mondani.
	- De ön és az apám csináltak ketten valamit! Volt egy közös pont, hiszen sokaktól hallottam mennyiszer voltak együtt! Én el nem megyek innen amíg nem mond valamit!

	Veszélyesen lépegetett elém, majd megragadta a karomat.

	- Mit művel? Engedjen el, és azonnal mondja meg nekem mi folyik itt!
	- Nos, Olivia Lenswood ha vagy annyira okos, mint amilyen szép akkor most fogod magad és kisétálsz azon az ajtón. Majd soha többet nem jössz a birtok közelébe se!
	- Ezt vegyem úgy, hogy meg vagyok fenyegetve?! - keltem ki magamból, bár egyre erősebben rángatta a karom.
	- Annak veszed aminek akarod, de most szépen elmész - a kezét emelte amikor gyorsan kiszabadítottam magam a kezei közül és elronhantam. Meg sem álltam a kocsiig. Kihajtottam, de érdekes dolog várt rám a kapunál.

	- Mondtam, hogy ne gyere ide egyedül - mondta Will komolyan.

	Valószínűleg észrevette mennyire zilált vagyok, meg ugye remegtem is azt nehéz lett volna nem észrevenni.

	- Ülj át, én vezetek. Közben elmeséled mi történt.
	- Will ezt nem értheted!
	- Hát magyarázd el!
	- Ennek az embernek köze van apám halálához! Tudom!

	&nbsp; következő fejezet (6.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A Titok :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1074589</link><pubDate>2013-09-17 11:01:54</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	A téma, amiről írni fogok egy filmből jött, egy dokumentumfilmből. A kedvenc blogomon (az egyetlen egy, amit ha nem is naponta de legalább 2-3 naponta látogatok) tette ki a szerkesztő, becses nevén Meli ezt a filmet. Személyesen nem ismerem, de a bejegyzéseiből ítélve egy hihetetlenül pozitív ember, és eddig én sem értettem igazán hogy lehet valaki ilyen. De tényleg, nekem már attól jobb a kedvem ha elolvasom egy posztját. Tehát mindenkit felszólítok aki ezt elolvassa, hogy nyugodtan kukkantsa meg a FASHION&amp;PRIVATE-ot :)

	A pozitivitásról volt szó tehát. Hiteltelen lennék ha most elkezdném magyarázni meg erről hablatyolni, mert igazából én is csak most kezdem. De az első lépés szerintem, hogy elhatárolódjunk a pénztől és az irigységtől. Hinni kell magadban, és tapasztalatból mondom elsőre rettenetesen nehéz lesz. Nehéz lesz pl. elhinni, hogy már pedig veled megtörténhet az álmod! Megtörténhet, hogy igen is lehet annyi pénzed, amennyit szeretnél. De mindez a filmben is benne van. Nem könnyű, de szerintem megéri, és amint révbe érek, (ami szerintem legalább 10 év múlva lesz:D) szóval amint elérem a legtöbb célom az életben én írni fogok ide. Leírom, hogy mit csináltam, és arra számítok hogy egy nagy üres poszt lesz, a vége szöveg ennyi: koncentráltam, harcoltam és bekövetekezett. Egyszerűnek tűnik, de csak kitartással lehet elérni bármit. Még a pozitív gondolkodást is. Szóval nézzétek meg a filmet,higgyetek magatokban és az álmaitokban, gondoljatok arra, hogy minden kezdet nehéz és olvassátok a fashion &amp; private-ot, mert ettől a blogtól én rengeteg alkalommal kapok valami inspirációt :)&nbsp; És ne feledjétek, jelenleg én is ebben a cipőben vagyok, hát csináljuk együtt!:D

	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Itt van az ősz, itt van újra...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1071249</link><pubDate>2013-09-07 15:47:07</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Nemtudom ti hogy vagytok vele, de én imádom az őszt. Nem csak azért, mert most van a szülinapom, hanem mert szerintem ez a legdekoratívabb évszak. Gondoljatok csak a gyönyörű sárgás-pirosas levekre, már ha csak egy ilyen képet látok is jobb a kedvem :) Na meg én annyira nem bírom a +40°C-os hőmérsékletet, pedig erre az elkövetkezendő nyarakban már számíthatunk. És persze a suli, (amíg jártam) imádtam emberek közé járni :) Most kb. vettem egy kazal felesleges ruhát, mert max. a kutyáimnak tudok kiöltözni. Na mindegy, pár darab jövőre is jó lesz :)

	

	Végre elkészítettem az utolsó hátramaradt designrendelést, ennek rettentően örülök. Az igaz hogy rengeteg időm van így hogy itthon ülök, de a házimunka nagy részét átvállalom anyától, ráadásul ott vannak az én kis gombócmakikáim akikkel nap mint nap sétálni fogok menni és tanítgatni őket nameg tanulnom is kell elég keményen, mivel sejtelmem szerint jövőre jócskán szivatósak lesznek a ponthatárok, mert az éven nagyon lent voltak. Akkor még nem is beszéltem az életmódváltásomról, a napi sportról és egyéb magam elé kitűzött célokról (ezekről is mind-mind beszámolok írok, blogolok, cikkezek:D). Ebből csak azt akartam kihozni, hogy a designrendelés valószínűleg nem indul újra, mert nincs rá időm, de elvihető diziket majd találtok :))
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[happy bday, B!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1070811</link><pubDate>2013-09-06 16:43:10</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Ma van a szülinapom:D tehát ebben a posztban felköszöntötettem magam,már magával a címmel is.:DD Most pedig leírom, mi a saját magamnak ítélt szülinapi ajándékom (ami nem is lesz olyan könnyű...:D). Ne nézzetek hülyének, de hátha sikerül így megvalósítani önmagam haha:D.

	TEHÁT:D kedves Blair, ezt neked az elkövetkezendő, azaz 20. szülinapodig MEG KELL csinálnod... ha nem, seggberúglak;)

	
		Szedd össze magad. Igazán idegesítő már, hogy magadat sajnálod, amiért semmi nem jön össze. Nem gondolkodtál még el azon, hogy ez pont a hozzáállásod miatt van? Addig kapargasd össze a maradék önbizalmad és lelki erőd, amíg közbe nem avatkozok:DD
	
		Tanulj. Mondjuk ez a szedd össze magad részhez is kerülhetett volna. De tényleg, fájna egy kicsit leülni és megtanulni, ami még rád vár?
	
		Relax. Ne aggodalmaskodj már mindenen. Majd lesz ahogy lesz, attól senkinek sem lett jobb, hogy szívbajt kapott az idegtől.
	
		Merj álmodni. És persze tenni is érte, mert álmodozgathatsz egy életen keresztül, de ha mindeközben csak az ágyon fekszel, túl sok mindent ne várj el az életedtől. Hupsz, ez is mehetett volna a szedd össze magad részhez.
	
		Változz! A legnagyobb kérés Blairtől Blairnek ez. Ha minden pontot betartassz, és dolgozol saját magadon, ill. meg is ismered a belsőd minden sikerülni fog. Higgy, álmodj, merj és nyerj!:D


	Most pedig leírom neked a kedvenc idézeted, ami úgyis végigkísér egész életeden keresztül:

	
		A siker nem döntő, a kudarc nem végleges. A bátorság hogy folytasd - ez az ami számít!
	
		&nbsp;


	További szép napot és boldog szülit neked. :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[(...)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1070255</link><pubDate>2013-09-04 20:25:39</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	csak a szöveg :) no kommennt. Remélem annyit segít akinek kell, mint nekem:)

	]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szeptemberi kedvenceim :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1070019</link><pubDate>2013-09-04 10:08:18</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!:) Unatkozok és sajnálom magam itthon a szerencsétlenségem miatt, suliba nem járok, valószínűleg ezen az éven már egyetemre se, tehát próbálok kezdeni magammal valamit, és kitalálni hogy mi legyen...Több blogon is láttam ehez hasonló vagy épp teljesen ugyan ilyen bejegyzéseket, így gondoltam én is írok pár kedvencemről, ami a szeptemberi hónapomra jellemző:D nem garantált hogy havonta lesz ilyen poszt, de ha valamit veszek és nagyon tetszik, esetleg az adott hónapban élni nem tudok nélküle, arról tudni fogtok:DD

	Tehát. A lista nem túl hosszú, nem vettem olyan sok mindent, és egyébként sem bevásárlólistát írok, csak ami a szívemcsücske:3

	1. BŐRCSIZMA 
	ez az átmeneti csoda 20 ezer forintról volt leárazva még nyár elején 11-re a Reserved-ben :) Egyszerűen imádom, mert szinte mindennel megy, és még nyáron is hordható volt, mert nem rohadt bele az ember lába (pedig senki nem akarta nekem elhinni...:DD). Kényelmes, akár ruhához,nadrághoz (legyen hosszú v. rövid) is megy, bár én nagy westernrajongó (ésszerű határokon belül,de imádom az olyan stílusú göncöket) vagyok, ez azért nem teljesen mondható egy western fazonnak, inkább "olyasmi":D Igazából ez nem a szeptemberi, hanem a 2013 évi egyik nagy kedvencem :) a másik az őszi motoroscsizmi amiről már beszéltem, de azt még nem mutatom meg:P

	

	2. BŐRKABÁT
	igazából nem nagy cucc, minden valamicskét is magára adó lánykának van már legalább 1 belőle. Sajnos a telefonom nem valami élethű képeket csinál, kb. a minősége -HD, így a színe (ami a lényeg lenne) egyszerű feketének látszik, de valójában kékes-zöldes fénye van és emiatt egész különleges egy picit :) Ráadásul pontosan az őszi reggelekre való, mert annyira meleg csak, amennyire kell:D

	

	3. KIEGÉSZÍTŐK
	imádom a sálakat, pedig régen egyetlen egyet sem hordtam (csak télen). Mostanra a mániámmá vált, és nemtudom mekkora mennyiség gyűlt már össze a szekrényemben :) Ez a legeslegújabb darab, amit a kabáttal vettem. És még passzolnak is :))) A Guess óráról csak annyit, hogy már vagy 2 éve kaptam külföldről, 1évig szinte nem is hordtam, de most ismét elkezdtem. :) Már unom a sok Michael Kors kopit az utcán, pedig venni akartam, de szerintem így kb. annyi értelme van, mint egy Louis Vuitton-nak. Semmi, mert azt hiszik a Józsefvárosiról vetted... (persze tudom, az LV szakavatott szemeknek megkülönböztethető az eredeti, de úgy őszintén hány korombeli lenne képes megvenni magának egy eredetit, na és ha venne is, ugyan mikor mozogna olyan körökben, akik észrevennék a különbséget? Okéé, az MK sem olcsó, de azt még képes lennék megvenni). Lényeg a lényeg: újra beleszerettem!:) (a szíja nem szar, a fény ilyen hülye, csak hogy kimagyarázzam magam:DDD)

	
	

	4.PARFÜM
	a Boss parfümömet nem akartam megvenni, mert úgyvoltam vele, hogy olyan semmilyen. De mára már imádom! És legalább nem mindenkinek van ilyen illata, mint a vattacukornak (nem fikázok, nekem is tetszett, de amikor már mindenkinek ilyen szaga van az kicsit hányingerkeltő és uncsii..:D) Ez is édeskés,de olyan fogalmam sincs milyen:D Nem vagyok nagy szagmester. Egyetlen hátránya, hogy nekem nem igazán volt tartós kifújva..
	DEE, nemsokára kifogy, így új kedvenc után néztem. A kedvenc blogomon (katt) olvastam még a nyáron Giorgo Armani Acqua di Gioia parfüméről (asszem itt olvastam...:DD), gondoltam megszaglászom :) AAAww valami istenni, meg is vettem rögtön, kifújva pedig nekem nagyon tartós volt (gondolom akkor másnak is az lesz.:DD) Így a Boss Orange-t letaszította a trónról, viszont a főnök még mindig dobogóós:) (Armanit pedig csak ajánlom de psszt! egyébként kipróbáltam pár Chanelt, de egyik sem jött be, némelyiktől kifejezetten hányingert kaptam,de hát ízlések...)

	

	&nbsp;

	Nagyjából ennyi. Most pedig rohanok a barátnőmhöz, aki még hálistennek nem költözött el az albérletébe, mert még nem kezdődött az egyetem :)) xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[észre sem vesszük...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1069675</link><pubDate>2013-09-03 10:45:29</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Hát ez a bejegyzés elég nagy irányváltás a többihez képest, de egyszerűen írnom kellett róla. Nemrég láttam, hogy az egyik volt évfolyamtársam anyukája meghalt. Meglepődtem, mert hát miért ne lepődne meg az ilyenen az ember, na meg el is borzadtam.

	Belegondoltam, én hogy reagálnék. Szerintem összetörnék. Nem csak úgy, hogy most épp nem érdeklem azt a pasit akiért odavagyok, vagy nincs pénzem erre-arra, vagy épp az egyetem miatt, hanem igazán és teljesen. Számomra nem sok remény maradna az biztos, a talpraálláshoz pedig évek kellenének de lehet, hogy még az sem lenne elég. És akkor nap mint nap találkozom bejegyzésekkel meg facebook-állpotokkal, hogy "jézusom de gázak a szüleim" meg "ők a legszarabbak a világon" és ehez hasonlókkal. Nem értem az ilyen embereket, de nem is akarom magam szentként beállítani, én is voltam "gyerek" szidtam is őket. Aztán felnőttem.

	Ezzel csak az a baj, hogy az ilyen 12-13 éves független felnőtt nők (...) aztán nagyon nem gondolnak bele ezeknek a szavaknak a súlyosságába. Szerintem igen is egy gyereknek ha felnő az a feladata, hogy miután elindult az életben a szüleit is segítse. Vannak természetesen kivételek, amikor tényleg elég szemét az anya-apa, és persze nem is azt mondom, hogy azután az egész életünket fel kell arra tenni, hogy nekik legyen egy tisztességes idős koruk. Csak egy kis hála kellene. És eddigi tapasztalatim szerint pedig pont a "valóban szemét" szülők néha több hálát kapnak, mint azok, akik aztán tényleg amit tudtak megtettek. A gyereket felnevelik, szeretik és támogatják, azt huss kirepül, és a néni panaszkodik, hogy nem láttam a gyerekét 25 éve. Beleértve az unokákat is.

	El kellene gondolkozni, nekünk ez hogy esne? Ha anya csak úgy otthagyott volna az útszélén "majd lesz valahogy" alapon... Jó gondolkodást mindenkinek, mert szerintem a korombeliekre is ráfér alaposan...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[back to school - ki mennyire?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1069116</link><pubDate>2013-09-01 21:01:04</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Holanptól suli. Nemtudom ti hogy vagytok vele, de én örülök is, meg nem is. A tanulás az nem vonzó számomra egyáltalán, pláne hogy hatalmas elvárásaim vannak saját magam felé. Azonban én már megőrülnék attól, hogy itthon üljek. Jó a nyár szép és jó, de szerintem senki nem élvezné annyira, ha egész évben szabadok lennénk:D

	Nekem a holnapi nap tele lesz meglepikkel, mint pl. kiderül, hogy végül is indul-e a szak amire jelentkeztem. Mert igen (köszönjük Magyarország) még mindig nemtudja a suli sem... that's fine. Outfit poszt holnap nemlesz, mivel a szokásos hányingerkeltő fekete-fehér összeállítást kell felvenni. Nemértem miért nem lehet csak szimplán elegánsan menni, mert én személy szerint imádom azt a stílust, csak nem az ízléstelen fekete-fehér egyenruha fílinges összeállítást. Na mindegy. Ezután azonban ha véletlenül magamra aggatok valamit ami nekem kifejezetten tetszik, azt megosztom veletek :) Ma ismét be lett festve a hajam, tehát hivatalosan is fekete vagyok (újra):D A szolit is látogatnom kell az ősszel, mert a fekete haj csak bronzos bőrrel az igazi, nem vagyok oda a "hófehérke-look"-ért:D

	Új hír! Cesar Millan-es oldal helyett Revolution-ös oldal lesz, szintén elősegítve az angoltudásomat.

	Holnapra mindenkinek egy adaggal, nemsokára megjelenik a hajápolós posztom, és egy külön sulis kiadás tanulási tippek Blairtől címmel. Türeleeem :) és gondoljatok arra, hogy holnaptól ismét a barátaitokkal lehettek, nameg a leendő karriereteket építgetitek:D

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Linkelt fejléc táblázattal]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35941650&amp;nid=6430210</link><pubDate>2013-08-29 19:02:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ha nem akarod, hogy a menük elcsússzanak a fejlécen, akkor ez egy megoldás lehet :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	Sziasztok!:) Amy felvetette, hogy hogyan lehet PS-ben linkelni. Hát én arról nemtudok, hogy konkrétan belinkelni egy képet lehet vele (csak Adobe Flash-ben), tehát feltételezem, hogy fejléchez kellene a dolog. Ugyanakkor ezt a leírást bátran használhatjátok menük készítéséhez is,csak egyszerűen megszerkeszted a menüt, ráírod a menüpontokat is, majd ugyan azzal az eljárással ahogy a fejlécet kell készíteni felszeleteled, feltöltögeted majd beteszed a menübe. Alul a szerkesztőben mindkét pipa helye üres legyen, így kész az egyedi menü is akár :)

	Tehát megcsináltam a fejlécet,menj rá a kijelölt ikonra:

	

	Ezután "vágd"&nbsp; körbe a menüt, amit majd linkelni akarsz, ezt tedd meg az összes ilyen menüvel:

	

	

	

	Ezután kattints jobb egérgombbal valamelyik menüdre. Ezt az ablakot fogod látni, kattints az épp kijelölt menüre:

	

	Ekkor ez lesz előtted:

	

	
		- A NAME részhez nem fontos hozzányúlnod, de ha akarod megadhatsz neki nevet, ezen fogja elmenteni ezt a kis "szeletet"
		- Az URL részhez a menüd linkjét tedd be!
		- A target részhez nem fontos írnod, de ha azt akarod, hogy új ablakban nyissa meg az adott linket akkor&nbsp; _blank&nbsp; írd be ezt.
		- A MESSAGE részhez sem fontos írnod, ez akkor működik ha a képre viszed az egeret, de csak IE-ben
		- Az ALT TAG részhez ne írj


	Ezt csináld meg minden egyes menüvel, amit linkelni akarsz. Ezután mentened kell, de nem szokásosan:

	

	Ez az ablak fog bejönni. Állítsd a DONE alatti résznél PNG-24-re a formátumot, így fogja szinte hibátlanul menteni a képeket. Ezt mentsd mindenképp így, hogy tutira.png maradjon a formátum:

	

	Így mentsd tehát először:

	
	&nbsp;

	Ezután mentsd el megint ugyan ezen eljárással, csak a mentési képernyőn ne "ONLY IMAGES (.png)"-be mentsd, hanem "HTML only"-ba.

	Menj a portálodon a "Stílus és felület"-re. Ott jelöld be a pirossal bekeretezett kis kockát, és állítsd be!

	

	Nézd meg hova mentetted PS-ben a cuccokat, és ott nyisd meg a szövegfájlt, ami a táblázat kódját tartalmazza. Ez lesz maga a fejléced, miután megcsináltál pár dolgot. Másold ki az EGÉSZET!, majd kattintsd a fentebb bepipált kocka melletti ceruza ikonra. Forráskód nézetben illeszd be a kimásolt kódot!

	

	Keresd meg megint a mentési mappát (ahová PS-ből mentettél), és egy tárhelyre töltsd fel az "IMAGES" mappában található összes képet. Én azt ajánlom, hogy a portálodon hozz létre egy képtárat neki, és oda tedd fel, így tutira meglesz.

	Ezután a szerkesztőablakban keresd meg a legelső olyan részt, ami a képen is látható. Itt az a lényeg, hogy a feltöltött kép URL címét tedd be a helyére. Nem mindegy, hogy hogyan haladsz, mindenképp nézd meg a kódban a kép nevét, ha kell ellenőrizd a mappában, hogy melyik képnek az a neve, majd ugyanennek a képnek a már feltöltött változatának az URL címét tedd be. (remélem érthető voltam, vagy legalább a kép segít megérteni)

	

	Tehát itt van a megfelelő kép, aminek az URL-jét kell majd a kódban kijelölt rész helyére beilleszteni.

	

	

	Alul ne legyen bepipálva egyik négyzet sem. Ezután elmentheted, és láss csodát, kész a fejléc :) Annyi, hogy a fejléc magassága résznél a "Stílus és a felület"-ben állítsd 0 px-re az értéket, és persze ne legyen semmilyen fejléc feltöltve.

	Remélem segítettem :)) Mint említettem ugyan ilyen módszerrel készíthettek menüket is, de fontos tudni, hogy akkor nem írhatsz a menübe. Legközelebb azonban szót ejtek erről és a táblázatkódokról is :)

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[hajpara-avagy növeszd hajad Blair módra!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1065743</link><pubDate>2013-08-25 19:17:50</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Ezt a posztot már tegnap elkezdtem írni, de mivel többször is abba kellett hagynom a barátom szülinapja és egyéb esti elfoglaltságok miatt, így ma újra kezdtem, és kissé össze is szedtem magamban a dolgokat. Mielőtt még a fodrászok és a "fodrász-fanok" a nyakamnak ugranának megjegyzem, hogy ez csak az én tapasztalatom, aki akarja megfogadja a tanácsom, akinek nemtetszik az lapozzon vagy kattintson a kis piros alapon fehér x-re a jobb felső sarokban. Köszönöm ;)

	

	Több helyen láttam már erről "tanácsokat", megmondom őszintén nekem egyik sem vált be. 5 éve kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy a vállig érő hajamat megnöveszteném jó pár centivel hosszabbra. Ekkor persze beszéltem több fodrásszal is, többek között az egyik unokatesómmal, aki szintén fodrász. Ők persze mind azt mondták, hogy "havonta-2 havonta vágasd vissza, húúú nagyon meg fog nőni!". És ennek ráadásaképp még egészséges is lesz. Hát mit ne mondjak, egészségesnek egészséges volt, de hosszúnak, még csak hosszabbnak sem lehetett mondani a starttól számítva. Így telt el 1 év, és közben rá kellett jönnöm: vagy totál egészséges vagy hosszú hajat szeretnék.

	A visszavágásos módszer lehet, hogy a gyerekeknél beválik, de a tizenakárhány évesek körében már nem igazán. Az én hajam amikor vállig ért, vagy egy kicsit "nőtt" is össze-vissza állt. Hullámos volt, de nem az a szép hullám, hanem a gagyi, csapzott hullám, amivel épeszű ember utcára nem megy ki. Tehát ebből következett, hogy vagy göndörítem normálisan vagy vasalom, ezeket pedig nap mint nap meg kellett ismételnem. Hogy miért? Amikor legelőször vasaltam ki a hajam, tulajdonképpen meg sem látszott. Pedig 210°C-os vassal, 1 órát vett igénybe a teljes procedúra. Tehát bátran állíthatom, hogy önálló életet élt.

	(Azt még gyorsan megjegyezném közben, hogy a fodrászok vasalása vagy egyenesre szárítása után sem volt egyenes a hajam. És a "heti 1× ajánlott hajvasalás-göndörítés" sem volt hajlandó egy teljes hétig kitartani...)

	Ebből is következik, hogy az én (és az előttem ill. utánnam lévő) generációmnak már miért nem hatásos ez a módszer. Festjük, naponta vasaljuk, göndörítjük, waxszoljuk, hajlakkozzuk és zselézzük, vagy isten tudja mit csinálunk még fejünk díszével. Amennyit nő is a hajad, az ezen hatások és vegyi anyagok miatt ugyan úgy le is fog törni. Aztán visszavágatod, és ugyan ott tartassz.. Közben olyan szinten tönkrevágod a "napi rituálé" miatt az egész hajtömeget, hogy már nem csak a vége lesz egészségtelen, hanem lassan a teljes hajszál is.

	De nekem hogy sikerült még is?
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az egy év ördögi kör után feladtam. A fodrászokra is haragudtam. Sehogy sem nő, gondoltam velem van a probléma. Abbahagytam a fodrászhoz járkálást és elkezdtem mindenféle hajnövesztő vitamint szedni. Meg úgy általában ráálltam ezekre a "bio" cuccokra. Ez sem hatott túlságosan, valamivel szebb lett, de nem az igazi. Így ment ez újabb 2,5 évig. Nem jártam fodrászhoz, csupán egyszer, mikor feketére festettem a hajam. Ezután végig festve volt, de hogy az ádáz kis fodrászok ne beszéljenek rá a vágásra (amiben természetesen megígérik, hogy csak xy cm-től szabadítanak meg, közben a dupláját nyisszantják le a végéből...), így az első festés után már a barátnőimre bíztam ezt a feladatot, mert egyébként is ez fekete, túlságosan egy alapból sötét hajon nem lehet elrontani. Közben minden nap vasaltam.

	Áám kb. 2,5 fél éve változás történt: hirtelen nőtt a hajam. Fogalmam sincs hogy mitől, de nőtt. Ezután már egyre kevésbé kellett vasalnom, mivel minnél hosszabb lett a hajam, annál normálisabban állt. Mára eljutottam odáig, hogy a hátam közepéig ér kb. a hossza, és már 2 hónapja nem vasaltam. Így nem is tört annyira, most van abban az állapotban, hogy egy ismerősömmel mindössze 2 cm-t (SE!) kell belőle vágni. És láss csodát, mindez fodrászok nélkül.

	Tehát az én tanácsom pofon egyszerű: ne vágasd vissza állandóan, mert úgysem nő meg. Hagyd, és próbáld minnél&nbsp; kevesebbett vasalni vagy göndöríteni, na meg persze festeni. Nekem a felfogott haj is segített, hiszen ahoz nem fontos vasalgatni a hajat.

	Az általam jónak tartott hajápolási szereket és módokat egy újapp posztban fogom részletezni :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[fuckupfuckupppppp]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1063679</link><pubDate>2013-08-21 18:40:44</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	AAAA hihetetlenül mérges vagyok. Megírtam volna azt a nyamvadt 1. Angol leckét, kitalált feladatokkal linkekkel és minden finomsággal, mielőtt elmentem ugyebár MINDIG megnyomom a CTRL+C-t, most sem volt ez másképp, ERRE NEM MÁSOLTA:D ÉS MIT AD ISTEN?!&nbsp; NEM MENTI MERT KILÉPTETETT a nyamvadékos G-portal:D&nbsp; ááá ideggörcsöt kaptam majdnem, most pedig próbálom megnyugtatni magam, hogy uugyan, holnap újra kezdem, de az már nem ugyan az. Nem lesz olyan szép, mert elment a kedvem tőle, szóval valószínűleg össze fogom csapni. Nemtudom most miért kellett hirtelen baszakodnia a GP-nek, mert volt, hogy beléptem, ki is kapcsoltam közben a lapit és láásss csodát mikor bekapcsoltam még mindig nem lépett ki:D Hát nem akarok átkozódni mert csúnya dolog, csak annyit kívánok annak aki felelős ezért, hogy neki minden másodpercben kapcsoljon ki a számítógépe és induljon újra még áram nélkül is, hogy sose tudják megcsinálni:DDD

	tehát a mai nap off, lett volna friss, erre van ideg.

	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kép sarkainak lekerekítése]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35941650&amp;nid=6426057</link><pubDate>2013-08-20 21:27:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ha még eddig nem tudtad volna, itt leírom hogyan is tudod PS-ben lekerekíteni a kép sarkait :))
]]></description><encoded><![CDATA[
	Első lépésként nyisd meg PS-ben a képet.

	

	Kattints a pirossal bekeretezzett részre kétszer, hogy egy új réteget hozzon létre a hátteren:

	

	Ezután a Background helyén már Layer 0 fog szerepelni. Kattints a képen látható menüre:

	

	A fent megjelenő ablakban láthatjátok a kép méreteit. Nekem alapból cm-ben adja meg, ezt átállíthatod könnyítés céljából pixelre.

	

	Az én képem méretei mint láthatjátok 900×602 voltak. Itt azonban a "vászon" méretének adjátok meg ennél nagyobb méretet, én 100 px-el adtam többet, így lett 1000×702 px.

	

	Ezután kattintsatok CTRL lenyomása közben a Layer 0 mellett megjelenő kis képre. Így aztán majd ezt fogod látni (a képet automatikusan kijelöli)

	

	Kattintsatok a képen látható menüre:

	

	Ezt a képet kapjátok majd, figyeljétek meg, hogy most még eléggé elmosódott a kép sarka a kerekítésnél:

	

	A Contrast résznél tudod állítani, hogy ne legyen olyan homályos a sarka. Minnél nagyobbra húzod, annál határozottabb lesz a vonal, de én nem szeretem maxra állítani, mert akkor túlságosan éles, kissé "rücskös" szélet kapunk, de ezt meg tudjátok a saját gépeteken nézni. Nekem a 39% jött be a legjobban, de persze nem fontos ugyan azt a beállítást használni, amit én. Lehet, hogy nektek más tetszik, mint nekem:D

	

	A Smooth résznél állíthatod a lekerekítés mértékét, itt is minnél nagyobb, annál kerekítettebb:

	

	

	Ha leokézod, akkor ezt a képet kapod:

	

	Nyomd meg egyszerre a CTRL+C-t, s ezután hozz létre egy új képet:

	

	A kép méreteit NE ÁLLÍTSD ÁT, mert a másolt kép méreteit adja meg automatikusan:

	

	A pirossal bekeretezett kis radír ikonra menj rá, és kattints jobb egérgombbal, a megjelenő lehetőségek közül a legutolsóra menj rá. Ezután vidd az egeret a fehér részre, és kattints rá. Így "kikockázódott" azaz innentől kezdve a háttér átlátszó lesz. Ez azért kell, hogy a lekerekített rész után lévő sarkat ne jelenítse meg fehérként:

	

	Ezután nyomd meg egyszerre a CTRL+V billentyűkombinációt, így beilleszti a képet:

	

	Innentől annyi a dolgod, hogy mentsd, és csiribú-csiribááá kész a lekerekített sarkú képed:DD
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szeretemm]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1063244</link><pubDate>2013-08-20 20:04:12</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Nemrég kimentem a kutyákkal egy kicsit "mozogni". Játszottam bohóckodtam velük egy sort, és az úton visszafelé a naplementében szintén elgondolkoztam (szokásom,haha). Annyira szerencsés vagyok, hogy ismerem ezt a négy vadállatot :)) Egyébként is imádom a kutyákat, de ők csak az enyéim, ismerem minden mozdulatukat és ők is az enyémet. Szinte tudjuk egymás gondolatait :) És ez nem fura? Állatként gondolunk rájuk, mert tulajdonképpen azok, de egy valamiben nem értek egyet Cesar Millanel. Mégpedig abban, hogy a kutyákat mindig és minden helyzetben "állatként" kell kezelni, de ha valaki jobban tanulmányozta a módszerét, és azt állítja, hogy Cesar mégsem így mondja, akkor bocsánat:D De komolyan, nem érdekes dolog, hogy annyira "elemberiesedtek" ezek a lények, hogy már-már úgy is viselkednek? Például ha annyira akarnak valamit, akkor olyan szinten képesek a tudtunkra adni, amit szerintem lehetetlen félreérteni. Legalábbis, ha kutya és ember szoros viszonyt ápol. Lehet, hogy van akinek fárasztás ez a cikk, pláne így este felé, de mindenki gondoljon bele fél percig is, hogy milyen érdekes dolog ez. Jó, kb. még 2 szó, és tuti kilőttök az űrbe, amiért ennyi marhaságot hordok össze a pihent agyacskámmal, de akkor is:DD

	Egyébként ma szalonnát sütöttünk (oohh, yess) és bátran kimerem jelenteni, hogy életemben először az enyém sikerült a legjobban:D Hoztam volna képet is, csak elfelejtettem, bár sejtem mennyire érdekel titeket az én nyamvadt szalonnám:DDDD Még egy jó hír: anya főnöke ismételten ideadta a Cosmot, mert neki jár, de egyébként nem olvassa (Liink) és volt benne egy Deichmannos kis katalógus vagy mi:D Na abban megtaláltam az idei őszi/téli kedvenc motoros csizmim, figyuzzááátok:

	

	Amint megtalálom megveszem:3 bár már anyáék kezdenek agyhalált kapni a sok csizmától, de ez lesz a kedvencem a nyári csizmám mellett (amire egyébként félig büszke vagyok és félig rosszul is érzem magam miatta, mert szarvasmarhabőr:( ). Mára ennyit, olvassátok a Cosmot lelkesen, és hallgassatok közben zenééét

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Új design és napi filozofálásaim]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1062846</link><pubDate>2013-08-19 20:45:03</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Bárki aki szereti az oldalt! az lájkolhatja a lentebb található Facebook oldalunkat, hogy minden frissről időben értesülj :) vaagy feliratkozhatsz RSS hírcsatornánkra is ;)

	Felkerült tegnap ez a design, ami nagyon közel áll a szívemhez, ugyanis imádom Londont!:) Egy bejegyzésben asszem már ecseteltem is, hogy még a klímája is pont nekem való, és hogy csak az angolokban van némi kivetnivaló, de igazából egyik nemzet sem mondható tökéletesnek :)

	Ma nemrég értem haza, leültem a nappaliban a laptoppal és egy Danette gyöngyös csokis pudinggal, bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és elkezdtem bömböltetni a kedvenc zenéimet. Eközben az elmaradt designokhoz kezdtem hozzá, de csak előjött (nemtudom, hogy a zene hatására-e) egy folyton előbukkanó kérdés: merre tartok? Ezt képletesen értve persze. Az érettségi óta nyugtalanít ez a gondolat. Eddig semmi nem olyan ahogy terveztem. Na és? Mától megfogadtam, hogy ugyan úgy fogok élni, mint 5-6 éve: nem érdekel semmi, nem tervezek semmit! Ez, nagyon nehéz, ha már megszoktad a folyamatos aggódást. Én megszoktam, és rohadt nehéz visszaszokni, de mindenképp meg kell tennem a saját érdekeben. Egyik nagy észrevételem, hogy amikor valamit eltervezek, akkor sosem sikerül úgy, ahogy szerettem volna. Ha meg "leszarom üzemmódba" kapcsolok, akkor persze minden gördülékeny. Persze vannak kivételes esetek, pillanatok, de ez mind TRUE:D Szóval most már tényleg megpróbálok minnél jobban kiélvezni az életet, hiszen olyaan kevés ideig vagyunk fiatalook! Ez komoly, egyébként rettegek attól, hogy öreg legyek. Szóval higgyetek a bölcs mesternek, és élvezzétek ki az élet minden pillanatát, persze ésszerű és egészséges kereteken belül:D
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2 nap szünet:)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1061622</link><pubDate>2013-08-16 20:36:36</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	sziasztok :) csak gondoltam jövök és kiírom nektek, hogy holnap-holnapután nem leszek. Bár nagy hiány nem lesz, mivel jelenleg még alig van akármi is az oldalon, azonban amint visszaérek tutira hozok frisseket. Elsősorban PS- és AF leírásokat tervezek az adott és lentebb említett leckéim mellett. Egyébként az a programom a LEARN WITH B nevet is megkapta, tehát a tartalom hiányzik már csak:D Lassan alakul az oldal - a fejemben, tartalmilag - mert megmondom őszintén eleinte azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák a blogos, személyes oldalakat. Valamit adni akarok magamból, ami esetleg segíthet vagy érdekelhet másokat:D Akarok még sokmindent, az majd a jövő zenéje lesz, hogy mi sül ki belőle.

	Most azonban megyek,holnap korán kelek. Megyünk a barátom nagymamájához, aki holnap lesz 93 éves :) Nemtudom ti hogy vagytok vele, de ha olyan friss és fitt lennék mint a nagyija, akkor felőlem 200 évig is eléldegélnék. Legalább lenne témám a blogra:DDD

	&nbsp;

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[just a bad day]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1060763</link><pubDate>2013-08-14 21:24:07</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	A tegnapi nap csak az volt. Magamba zuhantam, de ma olyan jó hangulatom lett (mindig ezvan, hullámzik:D), hogy még az sem zavar, ha visszatér a rossz kedvem. Ma elkezdtem tenni a kémiatudásom érdekében, tehát megértettem végre azokat a nyamvadt kvantumszámokat, amik eddig tanárral sem mentek. Most egyedül sikerült! Tehát a kedvem megjött, holnap még többet foglalkozok vele. Annak érdekében, hogy még jobban segítsem magam, ide is fogok fel tenni eleinte csak kémia, később angol majd német illetve biológia leckéket is, ahogy tanulom, sorban :) Legalább ha valakinak szüksége van rá, itt megtalálja azt (is).

	Most jön a Szulejmán, megyek és hozom a Rahátot amit nemrég hoztunk:D Ilyenkor csak török kaját lehet enni, és ez elvileg nagyoon finom, pláne ami rózsasziromból van. Majd leírom a tapasztalataim.

	&nbsp;

	xoxo, madárkáim :3
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Atomok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932350&amp;nid=6423294</link><pubDate>2013-08-14 19:29:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	1. BEVEZETÉS - ATOMOK FELÉPÍTÉSE - SUGÁRZÁSOK - ELEKTRONBUROK

	Mint tudjuk, a minket körülvevő környezetet mind-mind atomok építik fel. Nagyon sokáig azt hitték hogy ezek a részecskék oszthatatlanok, itt vége az egésznek. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Az atomokat három parányibb részecske, a protonok, a neutronok és az elektronok építik fel.

	A protonokat és a neutronokat közös néven nukleonoknak nevezzük, mert ezek az atommag alkotói. Az 1960-as években
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4. fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932316&amp;nid=6423291</link><pubDate>2013-08-14 19:22:22</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Egész éjjel nem aludtam, egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből a levélben olvasottakat. Hajnalban kezdtem egy picit elálmosodni, de akkor már úgy voltam vele, hogy mindegy, egy óra plusz vagy mínusz úgy sem számít. Reggel első dolgom volt megkeresni Willt, aki még mindig rideg volt a modortalan viselkedésem miatt, bár láttam rajta az enyhülés jeleit.

	- Szerinted ki lehet az a Victor? - vágtam rögtön a közepébe.
	- Van egy sejtésem,de egyáltalán nem biztos, hogy róla volt szó.
	- Engem akkor is érdekelne... - erősködtem.
	- A szomszéd lovarda tulajdonosa. Általában versenylovakkal foglalkozik, azon belül is leginkább díjugratással. Annyit tudok, hogy Bayjent kifejezetten szerette volna megkapni, és a mai napig zaklat minket is. Bár már nem a lovat szeretné, hanem egy csikót tőle.

	Erősen gondolkoztam. Túrtam az információkat az agyamban, de valahogy sehogy sem ugrott be olyan dolog, amiben ez az ember szerepett játszott volna akár egy pillanatig is. Vajon anya tudott erről?

	- Elmegyek ehez a Victorhoz délután.
	- Egyedül? Kizárt.

	Már megint parancsolgat. Kinek képzeli ez magát, hogy irányít reggeltől estig? - fortyogtam magamban.

	- De nekem muszály találkoznom vele! - követelőztem.
	- Egyedül túl veszélyes lenne. Te nem ismered Victort. Elmegyek veled és téma lezárva.

	Még mindig morogtam legbelül, de ugyanakkor azért meg is nyugtatott a tudat, hogy nem kell egyedül mennem.

	Willnek ismét dolga akadt, én pedig a legelők felé indultam. Valamelyest igaza volt Willnek, Bayjen nem tehet talán mindenről és lehet hogy egy kicsit szigorú voltam vele. Igazából apából csak ő maradt már nekem, ha ránézek rögtön beugrik az arca és ilyenkor nem kell félnem attól, hogy talán végleg elfelejtem.

	A pej kanca ismét a kerítésénél állt és engem figyelt. Kimérten, higgadtan, de mégis szeretetteljesen nézett rám. Mintha ismét csak könyörögne azért, hogy egy lépéssel is közelebb lépjek hozzá.

	"Na jó Olivia, most meg kell tenned!" - mondta bennem valami, talán a lelkiismeretem. Közelebb léptem. Még közelebb. Megható volt, de ugyanakkor jó érzés is. Mintha valami leesett volna a szívemről, talán egy darab fájdalom, vagy szomorúság. Mindegy is, könnyebbnek éreztem magam és talán egy picit boldognak is. Megérintettem a kanca homlokát aki a nyakamba fújt egy adag meleg levegőt. Istenem mennyire hiányzott már ez az érzés!

	Percekig maradtunk így mindketten, mire lépteket hallottam a hátam mögül.

	- Látom észhez tértél. Jó így látni titeket Olivia.

	Meglepetten megfordultam. Mrs. Windmoor volt az.

	- Christine! - köszöntöttem barátságosan, majd gyorsan odasiettem hozzá.
	- Szia Liv, már azt hittem sosem látlak viszont! Jól megnőttél! - mosolygott, majd megölelt.

	Még egyszer visszanéztem Bayre, ő is sokkal megkönnyebbültnek tűnt. Elindultunk Christinel a ház felé, s közben beszélgettünk. Volt mit bepótolni, csak 11 év elmaradásunk volt. A ház elé érve gyorsan elhadartam neki az addig történt fontosabb dolgokat, majd megkérdeztem azt, ami tegnap este óta a szívemet nyomta:

	- Christine, nem tudod ki lehetett egy bizonyos Victor, akit apa ismerhetett?
	
	Christine arca egyszerre elkomorult.

	&nbsp;

	&nbsp; következő fejezet (5.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[3. fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932316&amp;nid=6423289</link><pubDate>2013-08-14 19:22:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Hamar felmentem és kipakoltam a szobámban. A berendezésen nem lepődtem meg, Christine és Tom jó ízléssel voltak megáldva. Az egész egy vadászházhoz hasonlított, otthonos és barátságos volt. Miután elkészültem mindennel, átöltöztem és gyorsan lesiettem. Már nagyon kíváncsi voltam a birtok többi részére. Az udvaron végül ismét Willbe botlottam, aki aztán gyorsan felajánlotta, hogy körbevezet. Az istállókkal akarta kezdeni, de én egyáltalán nem voltam kíváncsi a lovakra, így maradtak a melléképületek, a karámok környéke és a ház.

	- Hihetetlen, az egész olyan, mint egy park. A szüleid remek munkát végeztek &#8211; áradoztam Willnek.
	- Nem is értem mit vártál &#8211; mosolygott &#8211; barlangot és fáklyát, amivel világítunk?
	- Ez azért jóval több annál &#8211; böktem oldalba.

	Az egyik lovász hirtelen elhívta Willt, először nem értettem, majd hamar kiderült, hogy az egyik lónál megindult az ellés. El sem gondolkoztam eddig, hogy Willnek mi a szakmája, ekkor döbbentem rá, hogy állatorvos. Végül is illik hozzá. Nagy volt a sietség, valami komplikációról hablatyoltak a lovászok, mindenki ide-oda szaladgált, segített. Különösebben nem izgatott a dolog, így elsétáltam ismét a karámokhoz, de ekkor fura dologra lettem figyelmes: az egyik pej ló rezzenéstelenül figyelt már percek óta a legközelebbi karám kerítése mellől, ráadásul meglehetősen ismerős volt számomra.

	- Már 11 éve nem mutatott ilyen érdeklődést senki iránt &#8211; törte meg a csendet a hátam mögül Will hangja.
	- Az nem lehet &#8211; elakadt a lélegzetem. Nagyot nyeltem &#8211; Bayjen &#8211; suttogtam.

	Bayjennek hívták apám legutolsó lovát, akivel a baleset napján versenyen volt. Sosem tudtam azóta ránézni, mindig is őt hibáztattam mindenért. Most pedig hirtelen az összes érzelem előtört belőlem, könnyek csordultak végig az arcomon, de hamar úrrá lettem az indulataimon. Utáltam, ha más is látja a gyengeségem.

	- Ideje lenne megbékélned vele &#8211; hangzott újra Will hangja.
	- Még nem. Még nincs itt az ideje &#8211; leheltem ki magamból, majd beviharzottam a házba. Minden olyan idegen és irritáló volt számomra, legszívesebben a legelső géppel indultam volna haza. Will bejött a szobámba és megölelt.
	- Nem akartam semmit erőltetni.
	- Tudom. &#8211; a jelenléte most kifejezetten megnyugtató volt, a végére pedig már egészen élveztem a helyzetet. A sírást rég abbahagytam, ő azonban még mindig szorosan magához húzott. Egy kedves idős hölgy jelent meg az ajtóban, és illedelmesen megköszörülte a torkát. Ekkor gyorsan elengedtük egymást, Will gyorsan az ajtóban álló idegen felé fordult és illedelmesen köszönt.

	- Hello Marta! Azt hittem, ma már nem jössz.
	- Ó kedveském, sok volt otthon a dolgom, de a édesanyádnak megígértem hogy eljövök.
	- Nem sok dolog maradt itthon, a legtöbbet már megcsináltam &#8211; válaszolt Will még mindig nagyon kedvesen &#8211; egyébként hagy mutassam be Oliviát.

	Hamar kiderült, hogy Marta egy régi barátja a családjuknak, és még rám is emlékszik. Meglepő, nekem nem igazán él az emlékezetemben. &#8222;Legalább nagyon aranyos,&nbsp; csak ne mosolyogna ő is úgy, mint anya, mielőtt eljöttem otthonról&#8221; &#8211; gondoltam magamban.

	Később Will elment egy másik birtokra, mert az egyik lónak egy verseny alatt megsérült a lába. Én kihasználtam a helyzetet és imént kimentem az udvarra. Élveztem a csendet és a nyugalmat, otthon a városban mindig olyan nagy a zaj és a pörgés. Ekkor jutott eszembe Lisa , aki már meglehetősen hiányzott, de a hívást ismét csak elodáztam.

	Az első karám mellett sétáltam, amikor a kerítésnél megjelent Bayjen. Velem egy ütemben lépkedett, közben végig engem figyelt. &#8222;Mintha csak beszélnél&#8221;- mélyedtem bele ismét a gondolataimban. &#8222;Látod, ha nem történt volna mindez, most nem kellene ilyen bűnbánóan követned, és még mindig járnál versenyekre.&#8221; A szemem megint csak könnybe lábadt, &nbsp;erőlködve próbáltam magam elé képzelni apát. Egyre halványabban tudtam előcsalni az arcát lelki szemeim előtt és ez megrémisztett. Apát soha sem akartam elfeljteni. Megálltam, farkasszemet néztünk a pej kancával. Erőtlen lépést tettem előre, a kerítés felé, de megtorpantam. A ló bíztatóan nézett rám, szinte kérte, hogy menjek oda hozzá. &#8222;Lehet hogy észrevette a hasonlóságot köztem és apa között, és most azért vár ennyire rám?&#8221; &#8211; kérdeztem meg magamtól.

	- Sajnálom Bay, még nem megy &#8211; kezdtem bele a monológomba &#8211; tudod annyival könnyebb lenne, ha még itt lenne. Ezerszer. De nincs, én pedig még nem állok készen, erre még nem. Még mindig hibáztatlak, de egyszer talán megbocsájtok. Egyszer... &#8211; sietősen sarkon fordultam, és faképnél hagytam, bár elindult utánam.

	- Már itt is vagy? &#8211; majdnem beleütköztem Willbe.
	- Persze. De te miért rohansz ennyire? Mindegy is, anyáék most hívtak, hogy egy nagy vihar miatt csak legfeljebb holnap tudnak elindulni a szemléről.
	- Már kérdezni is akartam, hogy merre vannak.

	Ekkor érkezett meg Bay ugyan abból az irányból, ahonnan én siettem annyira. Valószínűleg ezt Will is észrevette, mert vigyorogva meg is kérdezte:

	- A nagyságos asszony még is megenyhült?
	- Még nem, ehhez idő kell.
	- Miért nem látod be, hogy ez az egész &#8222;idő kell&#8221; dolog csak a te agyszüleményed. 11 év nem volt elég?

	A düh elöntötte az agyam. Hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonjon?
	- Ugyan, hagy döntsem már el én, hogy mikor akarok megbocsájtani annak a nyavalyás lónak! &#8211; jól esett kiadni magamból a napok óta felgyülemlett feszültséget. Ezután ismét elviharzottam. Nem lesz könnyű itt, de anya annyira erőltette.

	Órákon keresztül feküdtem az ágyon, és néztem a plafont, mikor Will ismét benyitott a szobámba.

	- Ezt már rég oda kellett volna adnom neked.&nbsp;

	A kezembe nyomott egy régi, sárga papírt. Furán néztem rá, biztosan ezért tisztázta a dolgot:
	- Nemrég találtam a padláson, Carl írta a verseny előtt.

	Nem szólt semmi mást, csak kiment a szobából. Én kihajtottam a papírt, és elkezdtem olvasni.

	&#8222; Kedves Tom!

	Örülök, hogy el tudtuk hozni a kis méncsikót Oliviának. Ha látnád hogy szereti, mintha csak magamat látnám benne. Tudod én úgy gondolom, hogy minden ember tovább él a lovában. Ma megint hívott Victor, nem bírja megérteni, hogy nem fogom eladni neki a lovat. Felfoghatatlan, hogy valaki ennyire makacs és öntelt legyen. A verseny után még jelentkezem, egyébként is beszélnem kell Victorral, mert nem fogom hagyni, hogy zaklasson, azt meg főképp nem, hogy fenyegessen.

	Carl&#8221;

	Hogy micsoda? Fenyegették? És ki ez a Victor? Minden kavargott a fejemben. Az írásról sugárzott a gondterheltség és a düh. Nem emlékeztem soha olyan esetre, hogy apán valaha is láttam volna ezeket az érzelmeket. Egyszer volt igazán dühös, amikor lefizették a bírót egy versenyen, amin részt vett. De ki lehet az az ember, aki kiváltotta ezeket apából? Alig várom, hogy Tom és Christine hazaérjen.

	&nbsp;

	&nbsp; következő fejezet (4.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2. fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932316&amp;nid=6423288</link><pubDate>2013-08-14 19:21:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Az indulás előtti negyedik napban már elkezdtem pakolászni a cuccaimat. Rettentően izgultam, végeredményében egy kicsit vártam is az utazást. Gabi holnap fog érkezni, lesz még másfél napom bemutatni őt a barátaimnak, akik majd segítenek neki, és elmagyarázni a legfőbb dolgokat.

	- Már pakolsz? Úgy látszik, valaki nagyon izgul &#8211; kötekedett anya.
	- Most beletaláltál, tényleg izgulok egy kicsit. Kíváncsi vagyok Angliára. Remélem jót fog tenni a levegőváltozás &#8211; sóhajtottam. Anya nem tudott az évek óta fel-fel törő rémálmokról. Legalábbis egy ideje nem tud róluk.

	Másnap reggeli után azonnal indultunk a repülőtérre, Gabi elé. Amint elkezdtek szállingózni az angliai gépről az emberek rögtön megpillantottam Gabit.

	- Semmit sem változott &#8211; súgtam oda anyának &#8211; legalábbis úgy összességében nem, azon kívül, hogy megnőtt, és valamivel nőiesebb lett. Minket is észrevett, ezt onnan tudtuk, hogy a szőke lány felénk sietett és mosolygott.

	- Ó, már azt hittem soha nem érünk ide! Olyan kényelmetlen 7 órát ülni! &#8211; mondta, miután odaért hozzánk.

	Gabival kiskoromban is jóban voltunk, igazán barátságos és kedves lány. Na meg persze szép is, itt a városban biztosan kapkodni fognak utána a fiúk. Volt benne valami egyszerű báj, ami rögtön levette a lábáról az embert, szinte mindenkivel rögtön megtalálta a közös hangot.

	- Gabi,&nbsp; örülünk hogy megérkeztél! &#8211; köszöntöttük anyával - gyere a kocsi kint van, 20 perc, és otthon leszünk.
	- Köszönöm Mrs. Lenswood, Liv mi újság,&nbsp; nagyon régen beszéltünk? &#8211; kérdezte érdeklődve.
	- Ugyan, hívj nyugodtan Alice-nek.&nbsp; &#8211; szólt anya. Utálta, ha a barátaim magázták.

	Elindultunk a kocsihoz. Én az út alatt ecseteltem az eddigi életem, jókat nevettünk, már most tudtam, hogy a barátaim is imádni fogják. Hazaérve beinvitáltam a szobámba, jobban mondva az ő ideiglenes szobájába. Mindent szépen elpakoltam, hogy legyen helye a dolgainak. Az egyik percben lehuppant az ágyra, majd komolyan megkérdezte:

	- Liv köszönöm, hogy ide jöhettem. Igazán nem kellett volna ennyire elpakolni.
	- Ugyan, csak rendet raktam, igazán ráfért már erre a szobára &#8211; vágtam a szavába.
	- Azért köszi. De azt igazán furcsállottam, hogy lovakról egy szót sem ejtettél az úton. Szóval már nem lovagolsz? Pedig annyira tehetséges voltál.
	Most már én is elkomolyodtam. Ez amolyan burkolt kérdés volt, hiszen anya havi rendszerességgel tartotta velük a kapcsolatot, így biztosan tudja, mik történtek apa halála után.

	- Már nem igazán foglalkozom velük. Nem illik az életembe a lovaglás, ahogyan hozzám sem illik. Tulajdonképpen annyira nem is szeretem a lovakat.

	Furcsán méregetett, mintha egy őrült ember állna előtte. Nem szólt egy szót sem, vállat vont, majd tereltük a témát. Este aztán bemutattam a barátaimnak, többek közt Lizának is, a legjobb barátnőmnek. Megígértettem vele, hogy vigyáz rá, bár amilyen szendének is tűnt, annyira talpraesett lány volt.

	Másnap körbevezettem a városban, megmutattam a főbb helyeket. Este nyugodt szívvel feküdtem le, mert tudtam, hogy innentől már csak rajta múlik minden. Most már izgulhattam az út előtt, ami előttem állt.

	Elérkezett az utazás napja. Anya érzékeny búcsút vett, százszor elmondta, hogy vigyázzak magamra, és a lelkemre kötötte, hogy azonnal telefonáljak, ha odaértem.

	A repülőút zökkenőmentes volt, semmi különös nem történt.&nbsp; Délután 6 órára érkeztem meg.&nbsp; Elveszettként bolyongtam a repülőtéren. Elvileg itt kellene, hogy várjanak. Már 10 perce szédelegtem a tömegben, mire egy magas, barna hajú férfi közeledett felém. Ismerősnek hatott az arc, de egyelőre csak az volt a fejemben, hogy igazán helyes. Egyre közelebb ért, én meg egyre idegesebb lettem. Pedig igazán nem szoktam így viselkedni az első helyes pasival, aki szembe jön velem.

	- Olivia te vagy az? &#8211; kérdezte, s közben mélyen a szemembe nézett, mintha csak tudni akarná, hogy mi jár a fejemben.
	- Igen &#8211; válaszoltam nagy nehezen &#8211; te pedig...
	- Will vagyok, Gabi báttya.- vágott a szavamba - már nem emlékszel rám, úgy látom. &#8211; rám mosolygott, majd elindult.

	Tényleg. Innen volt ilyen ismerős az arca. Vele is sokat találkoztam, amikor apa még élt, azt hiszem kb. 3 évvel idősebb nálam. Sokat változott. Mellesleg nagyon szép mosolya volt.

	- Talán ha feltennéd a szemüveged &#8211; viccelődtem. Kis korában fura srác volt, jól tanult és még véletlenül sem szerette a tornaórákat. De persze azóta eltelt 11 év, lehet, hogy a középiskolában változott meg. De mindenképpen jót tett neki ez az átalakulás.

	- Már is kötekedsz velem. &#8211; vigyorgott. &nbsp;Na várj csak, egy évem van arra, hogy visszaadjak mindent.
	- Tényleg sokat cukkoltalak &#8211; már én is mosolyogtam &#8211; de hát ha egyszer volt mivel.

	Mindketten jókedvűen ültünk be a kocsiba. Szerettem Willt, régebben mindig olyan volt, mintha a bátyám lett volna. Amikor megérkeztünk a Windmoor birtokra, a lélegzetem is elállt. Minden megváltozott, sokkal patinásabb lett az egész hely kinézete. Miután begurultunk a birtok kapuján, még jó pár percig haladtunk, mire a házhoz értünk. Egy nagyon hangulatos ház volt, kő és fa burkolással. Igazán beleillett a fákkal és bokrokkal körülvett környezetbe.

	- Huh, ez igazán szép lett.
	- Jó rég nem voltál itt. Isten hozott a Windmoor birtokon!

	&nbsp; következő fejezet (3.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1. fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35932316&amp;nid=6423287</link><pubDate>2013-08-14 19:21:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	- Szia kicsim, megjöttem! &#8211; szólt anya, miután belépett az ajtón. Mindig is ez volt a szokása. Kimentem a nappaliba, hogy én is üdvözöljem.
	- Ettél ma már valamit? &#8211; kérdezte.
	- Persze, elmentem Lizával a Joure&#8217;s-ba. Apropó, ma beadtam a jelentkezésem a fősulira.
	- Ez remek Liv, remélem hogy fel is vesznek.
	- Én is.
	A beszélgetés itt lezárult, én pedig visszamentem a szobába. Fürdéshez készülődtem, amikor megcsörrent a telefonunk. Már nem volt kedvem felvenni, de nem is kellett, mert anya rögtön felugrott a kanapéról, és felkapta. Azt hogy kivel és mit beszélt már nem hallottam, de nemsokára így is megtudtam a hívás okát és a hívó kilétét.

	- Képzeld, Mrs.Windmoor hívott. A lányuk, Gabriella megnyert egy pályázatot, csupán a szállást kell megszerveznie. Egy évre jöhet ide Rockville-be. Azért hívott, hogy felajánljon egy meglehetősen kedvező lehetőséget. Gabi kijönne egy évre, te pedig elutaznál hozzájuk Angliába.
	Nagyot nyeltem. Windmoorékkal nem beszéltem már amióta apa meghalt. Mellesleg ha ki kell költöznöm, akkor elkerülhetetlen, hogy lovakkal érintkezzek. Ez nekem nem tetszik. Nagyon nem.
	- Szó sem lehet róla, hogy én kimenjek. Gabit így is szívesen látjuk, de én nem vagyok hajlandó kimenni.
	- Ugyan már Liv, ne gyerekeskedj. Ez fantasztikus lehetőség, nagyon szép helyen élnek.

	Kit érdekel, hogy szép helyen élnek-fortyogtam magamban. Rossz érzésem volt. Egész este ezzel tömte anya a fejem. Tudtam, hogy nyerésre áll, már csak amiatt is, hogy hagyja már végre abba.

	Másnap zavaros gondolatokkal ébredtem. Ismét benne volt az álmomban az a nap. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy vége...

	Olivia 11 éves volt, amikor meghalt az édesapja, Carl Lenswood. Ő volt az egyik leghíresebb díjugrató. Egy versenyen vett épp részt, amikor lova &#8211; aki nagyon eredményes és kifejezetten nyugodt kanca volt &#8211; hirtelen megtorpant az egyik akadály előtt. Carl ekkor előrerepült, egyenesen a földre. A ló ezután vad ügetésbe kezdett, majd vágtába csapott át, mintha megrémült volna valamitől, a földön fekvő emberen pedig egyenesen átgázolt. Mindez pillanatok leforgása alatt történt, ráadásul a kis Olivia szeme előtt. Mire a segítség odaért, apja belehalt a sérülésekbe. Liv sokáig figyelte még dermedten a zavart kancát, s mindeközben elhatározta, hogy soha többet nem megy lovak közelébe.

	- Remélem aludtál a dologra egyet &#8211; anya már az ajtómban állt, tálcán reggelit hozott.
	- Hű, látom nagyon igyekszel. Anya, én tényleg nem szeretnék menni. &#8211; Komolyan rám nézett, majd elkezdte:&nbsp; - elhiszem, de nem is adsz egy lehetőséget magadnak. Kicsim, olyan komoly felnőtt nő lettél, eddig mindent elértél, amit akartál, de ha a múltból jön elő egy alak rögtön elutasító vagy. Kérlek, a kedvemért próbáld meg, és ha nem tetszik, akkor az első géppel jössz haza.

	Elgondolkodtam. Talán tényleg igaza van. Talán ezek a hülye álmok is elmúlnának, ha lezárnám. A lovakkal meg nem szükséges foglalkoznom, majd valahogyan kikerülöm őket. Anya is annyira szeretné.

	- Rendben, legyen. Mikor kellene indulnom?
	- Annyira örülök! Tudtam, hogy jól döntesz! Jövő hónap 7-re foglaltak neked jegyet. Fel is hívom Windmoorékat. Biztosan nagyon örül mindenki, hogy mész &#8211; sejtelmesen elmosolyodott.

	Már meg sem szólaltam, annyira jellemző. Előre lefoglalták a jegyet, hiszen Olivia úgy is annyira kiszámítható. Felidegesített a tudat, hogy anya ennyire tudta, hogyan vegyen rá. &nbsp;Ráadásul az a mosoly sem túl bíztató.
	- Lesz még valami csavar ebben a dologban &#8211; gondolkodtam hangosan, miután anya kiment.

	&nbsp;

	&nbsp; következő fejezet (2.)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[úgyminden]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1060371</link><pubDate>2013-08-14 00:14:45</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	a bejegyzés címe hm... olyan "nemsokatmondó". Megnyitottam az új 'neveldét' is, ezen a linken eléritek: {link}. Nagyon semmilyen mostanában a hangulatom, mert ahoz képest, hogy megfogadtam azt hogy nyugis és optimista leszek, nagyon nem vagyok az. Bánt,bánt,bánt rohadtul szarul érzem magam az egyetem miatt. Most látom csak mennyire. Mindenki készül, legtöbben el is intézték már a kolit/albérletet. A gólyatábort. Készülnek beiratkozni. Én pedig itthon ülök, és próbálom éreztetni saját magammal, hogy mennyire rohadt fontos vagyok a világnak, pedig eddig nem érzem így. Ráadásul ez a nyár valami elképesztően rossz, tulajdonképpen még STRANDON sem voltam, igeeen elég nyomorult az életem mostanság. A londoni út is lefújva... Ráadásul szeptembertől egy olyan iskola vár rám, olyan szakkal, amihez a legkevésbé sincs kedvem (bár még így is jobb, mint ha csecsemőápolónak mennék :D)

	

	Tehát így érzem magam. Sehogy. Borzasztóan. Lehet erre szavakat találni? Ezt csak az érti, aki abban és úgy él, ahogy én. Nem szoktam kiírkálni ezeket a depis gondolatokat, de egyszer-kétszer csak megtehetem a saját blogomon. Most még a zenék sem vígasztalnak. A 'legjobb barátnőm'-ről lassan 4 hónapja semmit nem tudok, elköltözött a barátjához Budapestre. A másik szintén ott van a tesójánál. Szeptembertől pedig a Debreceni Egyetemre fog járni, jó messze Miskolctól. Tehát jóformán a barátomon kívűl senkim sem marad, és ne felejtsük el, hogy ősztől ő is munkát keres ill. dolgozik majd. Kitudja hol. Na akkor mi lesz? Tudom hogy nem ezekre kellene gondolnom, de megnézném ki tudna pozitívkodni ilyen helyzetben.

	mindegy is, a rendelések valószínűleg holnap kész lesznek. sorry a késésért.

	xoxo my sugarbirds
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[sorry, i'm a people.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1056785</link><pubDate>2013-08-06 17:37:26</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok:) Nem egy egész gondolatos poszt lesz, csupán szólok, hogy TUDOM, A RENDELÉSEKKEL NAGYON ELVAGYOK MARADVA, és van, akinek azt ígértem mára lesz kész - hát az már nagyon nem fog menni ...

	Ma egész nap strandruha után szaladgáltam, ami megy is a fürdőruhámhoz (tudom, óriási problémáim vannak...:D). Holnap tóparton fogom magam süttetni, ma este még mindig nem leszek itthon, és megmondom őszintén, hogy nyár van,&nbsp; én is ember vagyok, mindenkitől bocsánat, de a design azért 3 napocskát még csak tud várni :é Azután azonban tényleg teljes gőzerővel beindulok, lesz egy lónevelde is (igen újra xd) ami nem egészen nevelde rendszerű lesz, inkább a versenyzéssel kapcsolatban lesznek dolgok, de majd meglátjátok! Lehet Marwari és egyéb egész ritka lovacskákat is nevelni majd, mint pl a már említett marwari (van egy pár gyönyörűség&lt;3) és ír sportló.

	Szóval türelem kedveskéim, nemsokára leszek :))

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[közérdekű:D]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1051226</link><pubDate>2013-07-25 21:42:37</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	sziasztok:) ez nem egy bejegyzés, csak szólok, hogy holnaptól valószínűleg hétfő-keddig nem leszek, így a mai és az elkövetkezendő designrendelések csúszni fognak. Köszi a türelmet! Amint lehet jövök!:D

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[felvételi, egyetem és izgulás:D]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1050978</link><pubDate>2013-07-25 15:32:34</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Tegnap kiderültek a felvételi ponthatárok, melyek véleményem szerint igen-igen le lettek csökkentve. Valószínűleg azért, hogy visszacsábítsák a buta kis végzősöket a jelentkezéshez, mely azonban ha nem fizet, Magyarországra is köti jó pár évre az embert. Én legfőbb mentségemre ezt tudnám felhozni amiért nem jelentkeztem. Na meg a pénz...

	De térjünk vissza a lényegre, kifejtem az álláspontom e mellett is. Az egyetem jó, nekem hatalmas vágyam lediplomázni - egyszer. Feltehetőleg az nem Magyarországon lesz, ha Isten is úgy akarja, na meg ha eleget teszek érte. Aki Borsodban, vagy ehez hasonló megyékben nő fel (és itt nem a leggazdagabb és legjobb környéken élő emberekre gondolok), az tudja, hogy egyetlen kitörési lehetősége a tanulás. Nekem nincs lehetőségem odaszaladni anyuhoz és kérni még egy tizest - vagy többet - egy új 66666666666 milliomodik cipőre vagy egyéb kacatra. Nincs az ilyen emberekkel semmi bajom, ha megtehetik miért ne csinálnák, én is ugyan ezt tenném a helyükbe. De, ha mégsem adatott meg ez a 'luxus', akkor bizony kénytelen az ember már tizenakárhányévesen elgondolkozni azon, hogyan is tudná ebből a legjobbat kihozni. Én el is gondolkodtam. Minden egyes tanárom (pár kivétellel...) el is volt képedve, amikor kijelentettem, hogy én bizony nem jelentkezek. Ez az egész úgy kezdődött, hogy 10. évvégén nagyon rá akartam hajtani - emelt kémia, emelt biosz és német nyelvvizsga jövőre - csak ezt hajtogattam. Komolyan gondoltam az állatorvosit. Ekkor azonban már terjedt a pletyka, hogy lesz ez a szerződés, ami ide köt. Ezek után már egyre lejjebb engedtem, mikor pedig hivatalosan is kijelentették a szerződési kötelezettséget államilag támogatott szakoknál - akkor végképp elkeseredtem.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem lenne nekem semmi bajom Magyarországgal, de ha egyszer nincs munkalehetőség, vagy meg sem fizetik az embert, akkor miért maradjon itt? Nekem is ugyan annyi jogom van eldönteni, hogy ki mennék-e külföldre, vagy esetleg itthon maradok, mint az előttem diplomázó embereknek. Tehát így el lettem lehetetlenítve. Félévente másfél milliót kifizetni nem tudtunk volna. Nem önsajnálatból, de anyukámnak kb. ez az 1 évi fizetése, bár tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tehát nekem marad a szakma, majd külföld és mindezek után egynéhány év múlva remélem egy angol egyetem. Ott pedig biztosan valamilyen orvosi kar, tehát állatorvosi, belgyógyászati esetleg mikrobiológia-immunilógia:) Nem sokan hisznek benne, hogy megvalósul, de én mindenképp el akarom ezt érni. Tulajdonképpen csak anyukám támogat igazán, és hisz bennem, de nekem éppen elég ez is, hiszen ő az egyik legnagyobb példaképem.

	A tegnapi ponthatár-hirdetés közben eléggé szomorú lett. Megnéztük a karokat, és kiderült, hogy minden egyes számba vett egyetemre felvettek volna. Én mindenközben egy 'legjobb' barátnőmet is támmogattam lelkileg, mert ő nagyon nem hitt benne, hogy felvehetik - de felvették, és nekem legalább ennyi vigaszom volt. Iszonyú büszke vagyok rá, mert sokan róla se mondanák/mondták meg, hogy ő bizony szülésznő lesz. Viszont én a jövőben is mindig mellette leszek, és ha ő nem is, majd én elhiszem helyette, hogy igenis tehetséges és okos. Mindemelett pedig a legszebb és legstílusosabb ember akit ismerek, mindenféle elfogultság nélkül :)

	Ez a cikk nem azért íródott meg, hogy mindenki elkezdje sajnálni a néha nyomorúságos életemet - igen csak néha az, de hát kinek nem? Csupán csak azért írtam, hogy aki hasonló cipőben jár se dobja el az álmait, mert tényleg van megoldás mindenre, ha kellőképp akarjuk. Sok sikert mindenkinek, én szurkolok nektek egytől egyig :))
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[éédes kis semmiség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1050077</link><pubDate>2013-07-23 19:25:30</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	A mai napom fő témája a pihenés volt. VÉGRE. Annyira szeretem egyébként, hogy amikor lenne tennivalóm akkor nagyon van, és 120%-ot követelnek meg tőlem sokfelől, amikor azonban nincs semmi dolgom, akkor van hogy napokig szenvedek.

	Holnap napvilágra kerülnek az egyetemi ponthatárok - én pedig nagyon nagyon izgulok, hogy az egyik legjobb barátnőmet felvegyék Debrecenbe :) Ilyenkor kicsit rossz, hogy nekem nincs miért izgulni ... de majd eljön az én időm is!:)

	Egyébént azon gondolkodtam egész nap, hogy milyen fordulatokat tehetnék az Arbelo-s történetbe, illetve a másik 'meglepi' történetem kezdetein. Azután eszembe jutott, hogy nemsokára irány London immár másodszor:D Istenem, annyira imádom azt a várost! Tökéletes a klíma számomra (a hőmérsékletről beszélek, az esőt még tolerálom, egy gumicsizmát be is szereztem), ráadásul egy nyüzsis nagyváros és az emberek életstílusa (itt gondolok arra h pl. a nap végén elmennek a barátaikkal ide-oda, esetleg borozni stb.) is rettenetesen tetszik, nem olyan kimerültek és befásultak mint itthon. Egyébként az angolokról nincs jó véleményem, én a 90%-ukat elkönyveltem rondának és igénytelennek, unokatesóm pedig osztja a véleményem. Végül is ő már csak tudja a maga 6 év tapasztalatával. Egyszóval a mai nappal hivatalosan is elkezdtem eszeveszetten várni az utat!:D

	Ma még kitalálom, holnap meg is írom a történetet:D

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4.fejezet és chat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1047654</link><pubDate>2013-07-18 18:25:21</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Mára már sok lesz a posztolásból,de gyorsan bejelenteném a 4. fejezetet és a chatünket, most már bárki felveheti az oldalon is a kapcsolatot velem:)

	A designrendelés pedig hivatalosan is átköltözött.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Embersuli kutyákhoz I. - okoskodásaim]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1047632</link><pubDate>2013-07-18 17:39:44</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Nos a cím magáért beszél. Már nagy szükségét éreztem egy olyan bejegyzésnek, ahol az állatvédelemre vagy valamilyen ezzel kapcsolatos témára hívom fel a figyelmet. Most a kutyatartással kapcsolatban osztom meg veletek az elveimet, melyet én napi szinten alkalmazok a saját kedvenceimen.

	Tehát a napi séta és engedelmességi gyakorlatok után bevonszoltam magam és most itt ülök, hogy leírjam mindezt.

	Igazából nem nagy titok, pláne azoknak nem, akik ismerik és követik Cesar Millan módszereit. Nekem személy szerint rettentő nehéz volt megállni, hogy amikor az egyik kutyám (aki egyébként elég domináns alkat, és szereti átvenni az irányítást, igazi kis foxi tábornok asszony:D), akit mellesleg Bessy-nek hívnak dörgölőzni kezdett és rendesen követelőzni, mikor nem simogattam, hogy még véletlenül simosagassam. Ehhez még nekemis nagyon sokat kellett gyakorolnom. Egyszerűen mindig is barátomként, emberi lényként tekintettem a kutyáimra, és úgy is viselkedtem velük, holott ez volt a legnagyobb hülyeség, amit csinálhattam.

	Így aztán az első igazi lépés részemről azért, hogy Bessy kiegyensúlyozott és boldog legyen ez az aprócska semmit tevés volt. Nem engedtem a követelőzéseinek, de tudtam, hogy nagyon nehéz dolgom lesz vele.

	Múltak a napok és a hetek, és nekemegyre kevesebb időm maradt rájuk, így aztán szép lassan visszaállt minden a 'normális kerékvágásba'. Ez azt jelentette, hogy az addig elért sikereim Bessy-vel és társaival bizony szinte a semmibe veszett. Így most előlről kellett kezdenem mindent.

	A poszt lényege azonban nem az én történetemben van, hanem a mondandóban. Hogy rengeteget kell NEKÜNK, embereknek gyakorolni ahhoz, hogy minnél jobb gazdik, 'falkavezérek' legyünk. És minden ezeken az apróságokon múlik: nem engedünk a kutya kunyerálásának, a rángatásának séta közben és sorolhatnám. Nyugodtnak és magabiztosnak maradni egy olyan helyzetben, ahol a kutyánk már az idegeinkre ment rettentő nehéz. Én már csak tudom, mert néha azon kapom magam, hogy még a velem szemben lihegő Bessy is nyugodtabb mint jómagam. Ha valaki azonban tényleg elszánta magát, akkor csak annyi a dolga, hogy kutyájának magabiztosan és higgadtan megmutatja a határokat, hogy mit lehet és mit nem. Erre még lesznek tippek, de most elhozom nektek Cesar egyik videóját, amit érdemes megnézni, ha felkeltette az érdeklődésed a téma.

	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Új kinézet :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1047573</link><pubDate>2013-07-18 15:20:52</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Kicsit átalakítgattam az oldalt, szerintem egész szép lett :] nemsokára felteszem a rágóta várt fejezeteket, és az is lehet, hogy belekezdek a másik történetbe, amiről túl nagy dolgot nem akarok elárulni, legyen elég annyi, hogy a 'Revolution' adta az ihletet és valami hasonló csak még sem ugyanaz. De lehet hogy ennek még ülepednie kell bennem, és felépítgetnem a fejemben a történetet, de az is lehet, hogy elkezdem írni, csak még nem teszem közzé.

	A vendégkönyvbe ezentúl hirdetések és minden mehet ömlesztve, átköltözik a designrendelés és valószínűleg teszek majd fel elvihető dolgokat ESETLEG leírásokat is [ha van rá igény, lehetséges hogy az Adobe Flashről fogok írogatni legfőbbképp, mivel arról még alig van tutorial, de ehhez még nekem is rengeteget kell róla tanulnom.]

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[it's a typical day]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1040675</link><pubDate>2013-07-03 20:47:22</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	mostanában semmi sem történik velem, csak az oldalakat szerkesztem. Megálmodtam az 5. fejezetet, SŐT a regény folytatását (mármint egy másik regényt) is:D már csak ezt kellene bejezni:D rájöttem egyébként így gyors témaváltás képpen, hogy a Marwari "aviláglegszebblova" listámra került az andalúzok mellett, és B-nek immáron a szíve csücske lett:3

	Már várom a Revolutiont, annyira, hogy lehet hogy mégis angolul nézem tovább:DD Most töltöm a Pretty Little Liars-t, szóval ma már csak az lesz nameg a SZULEJMÁN:D IGENIS&nbsp; JÓ SOROZAT! tessék nézni:DDDD nekem emiatt (is) lett a törim 84%os :DDDD

	hozok nektek egy zenét ami mától kezdve vezeti a BEST listámat Selena Come and get it-jével együtt:DDD:

	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[édes kis semmiség - lelkifröccs és önbizalom-tuning]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1039069</link><pubDate>2013-06-30 14:33:06</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	a mai napomra ez jellemző:D a barátom elment, így egyedül vagyok a házban, a laptopom töltője ugyebár otthon - a laptopom pedig itt, de hát csak nekem lehet ilyen formám!:D mindegy, szerkesztgettem egy kicsit, most pedig készen álltam arra, hogy írjak ide egy blogbejegyzést.

	Hamarosan ide is teszek fel egy design-t, egy "blogosabbat", illetve nemsokára felkerül (amint hazaérek holnap d.u. 5 körül) a regényem 4.-5. fejezete.

	ma unalmamban lefényképeztem magam hát felis teszem nektek:D iagzából csak ide fényképezem magam ennyit, alapból nemszoktam, de tééényleg!:)

	tehát itt ez a fantasztikus kép, aminek a minősége felbecsülhetetlen (köszönjük BB) ... kb. semmi nem látszik (mi van rajtam stb.) de a lényeg hogy van, és tessék örülni neki:D

	

	Napok óta semmi nem történt velem csak a cosmopolitan volt a legjobb barátom. Menten ideges is lettem a sok szép és DRÁGA ruhától, a tökéletesnek beállított nőktől. Elment az egész életkedvem, de mivel épp az optimizmust "gyakorlom" (alapvetően a negatívkodás volt rám jellemző társulva egy kis aggodalmaskodással, feszültséggel és minden rosszal ami csak lehetett, de rájöttem, hogy ez semmire nem vezet, így tényleg meg akarok változni) ezért kitaláltam magamnak egy nem is olyan új vagy eredeti megoldást: leírtam egy lapra a jó és rossz tulajdonságaimat, majd megpróbáltam a rosszakhoz odaírni, hogy melyik jó tulajdonságommal küszöbölhetem ki illetve hogy mivel lehet rajta változtatni. Miután ez is megvolt, leírtam az álmaimat, az összes nagy, az életben megvalósítandó dolgot amit feltétlenül szeretnék - majd rangsoroltam. Ez a lap mindig nálam lesz, ha elmegy a kedvem vagy rámjön a lustaság csak ránézek és erőt veszek magamon. És tényleg működik, legyen szó nyelvtanulásról, kémiázásról vagy bioszozásról.

	Mindenképp ki kellett valamit találnom, mert voltak naagy naagy terveim, de a megvalósításhoz vezető útra a lustaságom miatt nem léptem rá. Alapvetően mindig felbuzdultam valamin - ami tartott kb. 5 percig, amíg bele nem vágtam valamibe. Mivel szerintem hinni kell az álmokban és megvalósulnak, így, hogy mostmár teszek is értük még biztosabb, hogy valóra válik. És miért ne válna valóra?! Ez így lesz, ha én mondom:D

	Ajánlom ezt az egészet mindenkinek, aki változni szeretne, vagy csak magára ismert ebben a pár mondatban. Mert nincs lehetetlen dolog, csak tehetetlen ember, és a saját kis utunkat nekünk kell végigjárni, végig "küzdeni", mert más nem fogja - hülye lenne, és képtelen is rá. Tehát ha akarsz valamit, akkor mozdítsd meg a hátsód és tegyél érte. Most mondhatjátok, hogy "persze, könnyű azt mondani" - de ha ezt mondjátok, akkor még biztosabb, hogy változnotok kell, mert régebben én is ezt mondtam volna. Hibáztatni és okokat keresni bárki tud azért, hogy megmagyarázza miért nem sikerülnek úgy a dolgai, ahogy ő eltervezi, tenni már nehézkesebb. Egy igazi magabiztos, sikeres lány a mai világban márpedig küzd az álmaiért - akárki akármit mond. Én már csak tudom, mert mindenki nevet rajtam amikor azt mondom, hogy egyszer kapok egy Nobel-díjat, mert felfedezek orvosként valamit, ami nagyon-nagyon hasznos lesz az embereknek. Így hülyeségnek is hangzik, de a poén az, hogy miért ne?! Ha másnak ment, nekem miért ne menne? 

	Ha ezekkel a kérdésekkel kezdessz neki egy feladatnak, és elhiszed, hogy sikerülni fog, akkor biztosíthatlak hogy simán veszed az akadályokat.

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[élménybeszámoló és elmaradások pótlása :D]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1036929</link><pubDate>2013-06-25 20:18:25</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok! Igen,igen, a bankett után egyáltalán nem jelentkeztem, de pihentem, hivatalosan is PIHENTEM! VÉGRE!:D

	A bankett nagyon jól sikerült, rajtam egy zebramintás(hoz hasonló) ruha volt, estére egy fekete zakóval, bár nem vettem, az alsóbb képen látható saruval és egy borítéktáskával. Egész jól nézett ki, viszont a 6. pohár pezsgő után úgy gondoltuk a csajokkal, hogy inkább nem fényképezkednénk. A tanárok nagyon aranyosak voltak, osztályfőnök különösen, megbeszéltünk vele egy csomó mindent:D A 2. Cuba Libre mellett, természetesen:D

	A lényeg, nehogy azt higgyétek hogy berugtam, mert nem, még a meleg és a megivott alkoholmennyiség ellenére sem. Az este folyamán még beültünk egy koktélra a többiekkel, hívtak volna az egyik szórakozóhelyre, de az tuti hogy oda nem fizettem volna 1800-at:D Nem volt gond, mert másnap értesültem róla, hogy sz.r volt...

	Szombat-vasárnap a barátom telkén voltunk ketten, napoztunk,ettünk filmeztünk az egész idő alatt, nagyon itt volt már ennek az ideje :) Teljesen feltöltődtem:) Erről láthattok képeket, a sötétség egyébként Miskolc látképe lenne, le akartam nappal is fotózni, de csak este jutott eszembe:D, egyébként gyönyörű a telekről a kilátás, ez itt a Diósgyőr városrész, csak a Blackberry kamera nem alkalmazkodik a sötétséghez:D Majd legközelebb hozok nappalit is.

	

	Most pedig seggberugom magam és megírom az 5.fejezetet ill. folytatom végre a cesarmillan.gp-t. Mátol már az angolt is keményen elkezdtem, jövőhéttől majd a bioszt (igen újra, emelten 48% orvosira nem elég... pláne nem az angol egyetemeken... ) és a kémiát, kemény lesz tanár nélkül, van egy olyan sejtésem.:D Tényleg, ma jelentkeztem szakmára, mivel az első sulival akadtak zűrök, nem indítják, összevissza beszélnek nekem ezt, barátnőmnek azt szóval egy újabb suliba jelentkeztem, gyógyszertári asszisztens és egészségügyi asszisztens szakmákra.

	Most pedig tényleg indulok:D!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Bankett]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1035132</link><pubDate>2013-06-21 11:25:48</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Ma tehát végleg lezárom a gimis időszakot az életemben. Még mindig furcsa, és még mindig vegyesek az érzéseim. Nem tudom hogy miért, de tényleg nem, mert nem szerettem kifejezettebben az osztályom, még is hiányoznak majd a hülyeségek:D

	Ma tehát este 18:00-tól bankett, maradt még vagy 500 ezer Ft. osztálypénzünk, így evés-ivás lesz dögivel:D! Előtte még elugrottam vásárolni, hoztam is egy képet az indulásról:D Egyébként ha valakit érdekelne, minden H&amp;M-es rajtam:D
	
	Ma már nem leszek, készülök, és a bankettről is hozok képeket :) remélem lesz publikálható is:D

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[sohaneaddfel erd el az almaid! avagy from blackberry part II.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1034564</link><pubDate>2013-06-19 20:19:49</pubDate><author><![CDATA[blair]]></author><description><![CDATA[Vegre erettsegizett ember vagyok:) a magyartanarom pedig a legeslegjobb a vilagon, remelem vele orokke tartani fogom a kapcsolatot!:)) egyebkent a magyarom es torim 5os, a nemetem 4es a matekom ugyebar 3, az emelt bioszom pedig 4 :)) szval boldog vagyok meg minden, magyarbol kihuztam az egyetlent amit megtanultam, petofit:) annyit segitett a tanarom! Nelkule nem ment volna:) toribol maria terezeiat huztam,es olyat feleltem h meg a tanar sem tudott mar mit kerdezni:)) szval mindenkinek csak azt tanacsolom, h ne legyenek streberek, a nelkul is megy ez ha nem valsz GYP-sse:ddddd koszonom akik szoritottak, es remelem minnden sorstarsamnak legalabb ilyen jol sikerult:))

xoxo ]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[from blackberry part I.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1034275</link><pubDate>2013-06-19 08:49:24</pubDate><author><![CDATA[blair]]></author><description><![CDATA[Sziasztok!:) vegre kiprobalom, h milyen telefonrol is blogolni:d epp az allomason ulok es varom a vonatom, tehat mar elindultam a meszarszekhez vezeto uton:d tegnap meg megcsinaltam este a maradek 8 tori tetelem, magyarbol meg mar szerintem meg Petofit is elfelejtettem. Nagyon izgulok, raadasul ez a reggel nem volt a legjobb, a kulcsom eltunt, legraktam a nyakkendom aztan nemtalaltam, de a buszig meg 5 percem volt, h le ne kessem (iigen, nekem buszoznom es vonatoznom is kell h be tudjak menni suliba:d fincsi mi?:d) szval a vonaton zenet hallgatok majd es tanulok:d az eredmenyt pedig amint tudom kiirom:d 
xoxo]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[too late]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1033947</link><pubDate>2013-06-18 12:01:05</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Jó régen nem írtam, mert tanulGATTAM. Ugyanis holnap szóbelizek, és próbálok minnél több energiát befektetni a dolgaimba, de nem sikerül. Valahogy belülről csak úgy sugárzik, hogy "hagyd a francba, már túl késő". Tegnap azon idegeskedtem, hogy nem vagyok ideges, ma azon idegeskedek hogy ideges vagyok és hogy tegnap nem voltam ideges. Ördögi kör ez. Tehát a magyar tudásom még mindig 1 db Petőfi Tájköltészete és 0 db nyelvtan témakör. De még a tanárom is csak annyit mondott, hogy&nbsp; "akkor szurkoljunk az öreg forradalmárnak".
	Ez már csak azért is vicces, mert orvosira készülök. Az oké, hogy mindenki fújja, hogy "B, neked csak&nbsp; ____ ennyit kellett volna odafigyelni és tanulni és mehettél volna már most orvosira" - de én még nem érzem magam elég komolynak és felkészültnek ehhez. Majd egyszer tudom, hogy orvos leszek, mégpedig kutató és igen, valamit majd adni fogok az emberiségnek, amivel megkönnyítem az életüket vagy felnyitom a szemüket, és hogy többre fogom vinni&nbsp; mint amit akármelyik rosszakaróm csak kívánt vagy gondolt rólam, de most még nem. Még túl lusta vagyok, éretlen és bizonytalan. Márpedig egy jó orvos nem ilyen, és szerintem még 22-23 évesen sem lesz késő egyetemre mennem, amikor már több az élettapasztalatom és a tudásom is. Na meg remélem, akkor már nem Magyarországról fogok nektek ide pötyögni :D

	&nbsp;

	Mára ennyi, most megyek és elolvasom azt a fránya Petőfit, hogy legalább egyet tudjak :D Aztán majd talááán németezek, este meg lefekszek sírógörccsel és gyomorideggel, és tudomásul veszem, hogy holnap nem fogok brillírozni :D

	Szorítsatok, most minden segítségre szükségem van,

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[napisemmiség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1032066</link><pubDate>2013-06-13 11:06:06</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok:) Ma nem leszek túl sokat egyik oldalon sem, mert nem leszek itthon, és valószínűleg gépközelben se nagyon. Tegnap a Cesar-ös oldalt nem igazán szerkesztettem, mert a Szulejmánból 2 részt adtak le,anyával örültünk is mint majom a farkának.:DMa szeretnék még vásárolgatni pár dolgot, majd megosztom veletek, hogy mi lett a végeredménye a mai napnak.

	A reggelem bolondokháza volt, hajat mostam közben a papagáj kalitkáját tisztítottam, majd amikor a sminkelésre került sor elgondolkoztam azon, hogy megosszam-e veletek az én alapozási szokásaimat. Nem vagyok profi, sosem tanultam, videót meg pláne hogy nem akarok készíteni, nálam sokkal tehetségesebb és "szakszerűbb" videókat is tudnak és tudtak eddig is csinálni. De azért gondolom nem harapjátok le a fejem, ha még is leírok pár dolgot.:)

	Nos, sok helyen lehet erről olvasni egyébként, de én is csak azt tudom mondani, hogy a bőrödhöz legjobban illő alapozót kell választani. Én sosem találok "készen" a boltokban ilyet, általában úgy szoktam csinálni, hogy megveszek 1-2 db-ot egyszerre, és azokból keverem ki a számomra megfelelő színeket. Ezt nagy arányban el is szoktam találni. Egyébként ezt a tippet már nem tudom hogy újságban vagy tévében láttam, de azt tudom, hogy valami nagy sztárnak a sminkese ajánlotta, mert ő is így szokta csinálni, így lesz a legtermészetesebb.
	Márpedig én a természetességre törekszem, agyvérzést kapok, amikor meglátom a lányokat az utcán a félig lefolyt és 6 árnyalattal sötétebb/világosabb(bár ez a ritkább eset, mert sokan azthiszik a napozást az alapozó is kiváltja) alapozójukkal.

	Tehát megvan a tökéletes szín minden jó eddig, de akkor hogyan is vigyem fel?

	Én nyáron régebben sokat szenvedtem azzal, hogy a meleg és izzadság hatására az alapozó egyszerűen lefolyik rólam, vagy foltokban marad csak fennt. Én is rengeteg hibát követtem el, volt nekem is 3árnyalattal sötétebb fejem, nem vagyok szent sem tökéletes. Egyszer kétszer belefér azért, de attól még biztosan tőlem is agyvérzést kaptak akkoriban páran:D Szóval én az alapozó MINDIG felteszek a bőrtípusomnak megfelelő hidratálót, mert így tényleg sokkal tartósabb. Sajnos nincs könnyű dolgom, eléggé kombinált a bőröm, na meg vannak krémek amik agyonszárítják, vannak amik bezsírosítják, sokat kísérletezgettem és még mai napig is próbálok ki új dolgokat, mert a legtökéletesebbet nem találtam meg. Most a Garnier új krémjeit próbálgatom, bár nekem a Garniertől eddig csak az arclemosók és tonikok váltak be.

	Ezután 10 percet várok, vagy 15-öt, attól függ, hogy mennyi krémet vittél fel és hogy milyen gyorsan szívja be a bőröd. Nyáron kerüld az olajos, nehéz krémeket, inkább a vizes, könnyedebbeket válaszd, ugyan ez vonatkozik az alapozókra is. Ó Istenem, ha megadatott volna nekem is az a luxus, hogy nem kellene nyáron alapozózni az arcom, mert bőrhibáktól mentes lenne! De sajnos nekem nagyon nem elég a BB/CC krém, tehát muszály. Bár vannak periódusok amikorkifejezetten tiszta a bőröm, de erre a jelenségre eddig még nem jöttem rá, hogy mi befolyásolja, mert nem igazán szabályos ütemben váltakozik:D

	Ha ez is megvan, én átszoktam a bőrhibákat korrektorozni, lehetőleg valamilyen antibakteriális hiperszuper légáteresztő csodakorrektorokkal, az antibakteriálisra jó példa szerintem a miss sporty egyik korrektora. Ezután felviszem az alapozót ecsettel (nekem ez vált be a legjobban), majd ha nem tűntette volna ela bőrhibáimat, vagy nagyon makacs valami a fejemen, akkor azt újra korrektorozom, de már sokkal vékonyabb rétegben, szinte csak beleütögetek egy leheletnyit, mint ahogy a szem alatti karikáknál kell.

	Ezután lepúderezem valami mattítóval vagy fixálóval, kispirálozom a szemem, esetleg tussal kihúzom, az orcáimra teszek egy pici bronzosítót a számra valami nude színt és indulok is. Nekem ennyiből áll a mindennapi nyári sminkem.

	Természetesen ezek nem profi tippek, nem is állítom, tehát a kioktató hangnemtől mindenki megkímélhet, de akármilyen ÉPÍTŐ kritikát szívesen várok :D

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4. fejezet és semmitevés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1031968</link><pubDate>2013-06-12 21:04:47</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Vééégre megcsináltam a negyedik fejezetet is :) Elég hosszúra sikeredett, de pont a végén ugrott még be egy csavar, amit majd beilleszthetek a történetbe. Szerintem majd ettől lesz izgalmas ... :P

	A cesarmillan.gp-re most tervezek felmenni és pótolni az elmaradásokat:D Meg kellett újra csinálni a fejlit is, mert nem működött rajta a chat.

	Ma nem csináltam semmit, a lovas oldalon ügyködtem és most ezen később pedig a cesarmillan.gp-n fogok.&nbsp; Tervezek erre az oldalra még több bejegyzést, újabb menüket, esetleg chatet és új design-t is, de ezeket majd később. Ha lesz rá igény, talán videót is töltök majd fel :))

	Addig is, legyetek jók madárkáim és figyeljétek a blogot:)

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[PLL is here ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1031766</link><pubDate>2013-06-12 09:49:22</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	a tegnapi ígéretem, mi szerint még leszek be nem tartott volt. A harmadik fejezet írása közben bealudtam, tehát az sem került fel, de ma mindent pótolok. Sajnos nem vártam meg az ABC-n a Pretty Little Liars-t, de most rákerestem, és mivel tegnap már halálra tanultam az agyam, így ma megajándékozom magam ezzel a reggeli srozatozással:D Lehet, hogy ma még csinálok hozzá feliratot, ha van rá igény, de úgy érzem van elég vele foglalkozó oldal akik tutira megcsinálják majd:D

	na mindegy jelenleg letöltés alatt áll a video, még kb. 5 perc van hátra belőle, ha megnézem talán elkezdem mégis azt a nyamvadt feliratot:D addig is, akikgy érzik így is megértik, itt van feltöltöttem nektek:D de ez még csak angol :D

	http://videobam.com/kVAHl
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[i hate exams, avagy hogyan ne tanuljunk érettségire part 811432345]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1031597</link><pubDate>2013-06-11 18:43:45</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Na nem elég, hogy ezt a bejegyzést pármásodperce akartam elmenteni, amikor kiléptetett az oldal. Jó ez a... nap.

	Egyébként ma már kínomban németet tanultam, mert a magyartól HÁNYINGEREM van:D Ez nem vicc, komolyan. Szerintem már az agykapacitásom is betelt, vagy törlök belőle valamit, vagy nem tanulok újat, ez ennyire egyszerű innentől kezdve.

	Pedig ma úgy indultam neki, hogy&nbsp; "na Brigi, nincs lehetetlen csak tehetetlen ember, szóval fogd meg a szép kis hátsód és ülj le tanulni".

	Aha. A lelkesedés addig tartott, amíg fel nem hívott az egyik barátnőm, akivel fél órát beszéltem telefonon. Ezután már nem volt olyan izgalmas Mikszáth Kálmán társadalomszemlélete vagy az athéni demokrácia (pedig akkor valamilyen szinten az őseimről kellene tanulnom,haha)

	Ígérem, ma már felteszem azt a nyamvadt 3. fejezetet, de annyira nem megy a normális írás. Egyszer leírom, visszaolvasom és vagy túl tömören fogalmaztam, vagy túl hosszan, aminek unalmas, monológ hatása van. Tehát keresem az aurora mediocritas -t (valamire jó volt ez a 4 év latin:D).

	A Cesar-ös oldalon a fejlin nem jelenítődik meg a flash miatt a chat, tehát újra kell szerkesztenem az EGÉSZET:D ANNYIRA ÖRÜLÖK!! ilyenkor legszívesebben felrobbannék, de hát ezzel jár, ha oldalt szerkesztessz és érettségizel meg nincs szabadidőd amugy sem... :D már megszoktam.

	Ami boldogít, hogy ma végre PRETTY LITTLE LIARS!!! &#9829; Az ABC Family-n lesz majd látható, de hogy mikor azt még nemtudom. Na mindegy, én angolul is megnézem nekem nem akadály, bár még soha életemben nem tanultam angolul, csak most kezdtem önszorgalombol. És igen fényezem magam, mert rohadt sokat tettem azért EGYEDÜL, hogy felhozzam magam angolból egy bizonyos szintre:D Bár uncsitesóm barátjával még nem tudok beszélni:DDDDD Na majd augusztusban!:D

	Ma még leszek,

	xoxo

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[keep calm and save the world]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1031246</link><pubDate>2013-06-10 19:25:34</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Már posztoltam egy rövidke valamit a környezetvédelemről és a véleményem töredékéről. Most pedig eljött az idő, hogy bővebben is kifejtsem erről az egészről a gondolataimat.

	Sokat gondolkoztam. Az árvíz, a viharok és minden egyes katasztrófa felhívás. Felhívás mégpedig a bolygónktól, és ez után a mondat után sokan végig sem olvassák a különböző újságokban, interneten olvasható szövegeket. Pedig tényleg a mi felelősségünk lenne, mégsem törődünk vele, pedig igazából saját magunkat pusztítjuk.

	Aki ismer, az tudja, hogy igazából egy állatot eddigi életem során mindig is többre tartottam, mint egy embert. Ezt nem kell szó szerint érteni, annyi a lényege csupán, hogy sok embernek annyi haszontalan problémája van, nincs pénz új cipőre, új autóra esetleg a holnapi bulira. Az állatoknak csak egy van, de az a legfontosabb számukra: túlélni. És ebben rohadtul nem könnyítjük meg a dolgukat.

	Annyira utálom látni a TV-ben, vagy akármilyen más helyen, amikor ismét arról beszélnek, hogy szegény emberek, ismét itt az árvíz, ez a hülye természet bezzeg nem segít egy picit sem, esik még mindig és így tovább. Ugya mire számítunk? A tudósok nem győzik ismételgetni, hogy ha így haladunk, nem marad egy csöpp tiszta hely sem a bolygónkon. És persze mindenről a természet tehet, mert hát ugyan ki/mi más?

	Akkor megismétlem őket: MI! Igen, én is. Nem vagyok egy szent, dobtam el kisebb koromban csokipapírt az út szélére minden lelkiismeret furdalás nélkül. Itt a kulcsszó mindig a változás, de sokan nem is próbálnak változni...

	Persze hiába igyekszem, sajnos még mindig csak úgy tudom alakítani a dolgaimat, ahogy a szüleim is, mivel még velük élek. Próbálom meggyőzni őket, de sajnos beléjük még berögzült az a tipikus emberi hülyeség, hogy ha nem látjuk, akkor nincs is ott. Viszont azt tudom, ha különköltözöm, akkor másképp fogom csinálni, és igyekezni fogok, hogy mindenkinek elérhető módszereket tudjak majd ajánlani ezzel kapcsolatban. Pénztől függetlenül.

	Tehát tökéletesen megértem, aki azt mondja rá, hogy még nincs lehetősége. De annyi ember van a világon, aki már a saját életét éli, és még is sz*rik az egészre magyarul. Azt nézik, hogy miből lehet több pénzük. Jó, én megértem, hogy nekik a pénz nélkülözhetetlen az életükhöz, mert már olyan szinten függenek tőle, hogy meghalnának ha nem lenne, de könyörgök, ha valakinek ennyi van, miért nem segít másoknak? Miért nem próbálja a természetvédelmet népszerűsíteni.

	A csapból is a különböző környezetvédelmi tippek folynak, de ebből a magyar és még sok más ország lakói nem igazán tudnak megvalósítani sokat. Drága és bonyolult, kivéve a szelektív hulladékgyűjtést (bár nagyon sok helyen nincs rá lehetőség, ugyan Mari néni hova vigye a papírhulladékot, ha csak egy kuka van kirakva?)

	Egy szó mint száz, eltértem a tárgytól: tehát vannak ezek a természeti csapások, és az emberek a természetet okolják. Bele sem gondolnak, hogy tulajdonképpen ők szűkítették be a folyók medrét, túrtak mellé egy gátat, hogy még véletlenül se tudjon terjeszkedni, ha megáradna. Az árterekre építenek házakat, mind egyre jobban csípnek egyet a folyó területéből. Akkor most épp kinek is jogos a felháborodás? Eddig 1:0 a folyók (vagy ha a Dunánál járunk akkor folyam, a kötözkődő embereket megelőzve) javára...

	Beszélhetünk ugyan így a sárlavinákról: kivágják a fákat, utánna tátott szájjal csodálkoznak, hogy b*sszus nincs házam, hirtelen eső esett és leomlik vagy lezúdul a sár a dombokról.

	És még sorolhatnám, gondolom ennyiből már érződik, hogy mire akarok célozni.

	Akkor most kiadom a házit: mindenki gondolkodjon el, mielőtt ítél, vizsgálja meg minden szempontból, mielőtt véleményt alkot! És ez az élet más területeire is vonatkozik..
	Ahogy apa mondaná, Istenem, csak egészséget adnál némely embernek, ha már eszet nem tudnál.

	A gondolkodáshoz pedig itt egy kis zene, aminek inkább a mondanivalója a lényeg(pedig a banda nem igazán az én műfajom, de ez kifejezetten tetszik.),ez után nem fogjátok azt mondani, hogy "ez nem az én problémám". Mert igenis, minden emberé, külön-külön...

	Higgyétek el, hogy ti is segíthetek! Ha hiszünk benne tényleg sikerülni fog, csak úgy, mint a többi dolog amit szeretnénk. Nézzétek meg a videót, jelenleg csak ennyit kérek, később pedig megosztok veletek tippeket, hogy hogyan válhattok "bolygóbarát" emberekké :))

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1 nap és jön a PLL!!! &#9829;]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1031085</link><pubDate>2013-06-10 12:37:19</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	teljes lázban égek, már csak 1 nap, és kijön a Pretty Little Liars 4. évadának az első része!:D Én annyira izgulok, vajon ki lehet Red Coat?:DD Á már nem bírok magammal.

	Erre ráadásképpen ma egész délelőtt énekeltem, felfoghatatlan, hogy most miért van ilyen jó kedvem, de valaminek igen örülök.

	A cesarmillan.gp-t később indulok szerkesztgetni, mint írtam a Red Stables-en a fordítás nekem nagyon hosszú folyamat, és megmondom őszintén kicsit félek is, hogy nem egészen pontos, de ha bizonytalan vagyok bevetem segítségül anyát és a barátomat:D

	Tegnap megnéztem a Csajok Monte Carloban c. filmet. A barátnőm hónapok óta istenítette, hogy mennyire jó, én februárban le is szedtem,&nbsp; de még csak tegnap volt időm megnézni. Nekem egy kisebb csalódás volt, egyszer megnézhető, de lehet hogy van akinek még egyszer sem.:)

	Jövőhéten hétfőtől szóbeli:) szóval jelenleg tanulni fogok, de remélem hamar a fejembe vándorol a tudás:D szurkolni,szurkolni,szurkolni!!:D

	ma még leszek,

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Jóreggelt poszt]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1030656</link><pubDate>2013-06-09 08:48:18</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	a reggelem jól indult, bár már fél 6 óta fentvagyok, mivel anyukámék vitték a nagyimat Nagyváradra vissza. Kissé álmosan tehát, de elkezdtem az oldalakat, a Cesar-ösre sok menüt felpakoltam már. Most megyek megetetem a kutyáimat, aztán valami kis lightos napozást - tanulást terveztem egybekötve. Apropó, ma nagyon szép időnk van, és meleg, szóval a legutóbbi szoli óta kifakult színemet most elővarázsolhatom. Remélem legalábbis, mert a nap engem sehogysem fog, és a legutóbbi szolizás után voltam életemben először leégve. Csőcsere volt, nem tudtam, de most már látom hogy az én bőrőm sem bír ki mindent :D

	Ma még leszek, a jóreggelt poszthoz pedig tartozik egy jóreggelt kép is a kis köntöskémben :D

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[B can do]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1030517</link><pubDate>2013-06-08 19:54:16</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	igen,igen megcsináltam. Bár a gerincvelőt húztam, amiről pont hiányoztam suliban, a pótlása meg nekem hiányzott, de nem gond, mert szerintem megcsináltam. Tehát kijelenthetem hogy szerintem egy 4est összedobtam 0 tanulással. Legalábbis csak "átnézegettem" előtte a dolgokat. Igaz, jövőre újra csinálom, mert nekem 5-ös kell, de akkor is büszke vagyok magamra.

	Ma miután hazaértem nem igazán csináltam semmit, kb. eddig aludtam. Szóval most folytatom a Cesar-ös oldalt, hogy minnél hamarabb tudjak majd haladni a lovassal is. Most már így egyszerre soknak tűnik a három oldal, de ha kész lesz, akkor ismét büszke lehetek magamra. Szerintem a Cesar-ös nagyon nagyon szép lesz, nekem irtóra tetszik (pedig sosem tetszik amit csinálok). Tegnap este már nyitottam egy Facebook oldalt is a számára, lehet lájkolni majd/már most, kint lesz itt és a Red Stables-en is a link.

	Cesar Millan Hungarian Fans

	&nbsp;

	A tanulás itt még azonban nem ért véget, 2 hét múlva a középszintű érettségi szóbelik jönnek, szóval szurkolni még mindig lehet, nem haragszom meg érte.:)

	Végezetül pedig hoztam nektek egy izgulós képet még a szóbeli előtti óráról :D

	(a nap pont besütött így még érdekesebb a fejem. PEDIG igyekeztem!:D)

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Vesztesek nyugalma]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1030000</link><pubDate>2013-06-07 17:12:25</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Holnap biosz, én pedig a fent említett nyugalommal fogok útnak indulni. Ma, amikor a legjobban kellene (ha eddig nem tanultam) tanulni, nem tanultam SEMMIT. Nemtudom a hormonrendszert, idegrendszert, az immunrendszer egy kis részét, a biokémiát (fotoszintézis fény és sötét szakasza...) és az állatok rendszerezését. Hm, majd a párna alá teszem a könyvet...

	Ma egyébként vásároltam, szóval a mai nap termése:

	

	A fekete körömlakkot már másodjára veszem, annyira nem tudom megunni:D

	Reggel elmentem sétálni az egyik kutyimmal, a képen tehát Bessyt láthatjátok. Egyébként nagyon cseles, utálja ha fényképezik, mindig elfordul egy-egy képkészítés közben, de a második képen láthatjátok, hogy pont megnyaldosta a pofim :) A ruházatom ne nézzétek, ez amolyan kutyasétáltatós-csöves cucc, a fésületlen hajam pedig csak hab a tortán:)

	

	A mai nap semmi extra nem történt, most valószínűleg megyek és fordítgatok a Cesar-ös oldalra, vagy folytatom a könyv harmadik fejezetét.

	HOLNAP SZORÍTSATOK!:)

	&nbsp;

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szeretek tanulni, imádom a biokémiát, NEM VAGYOK LUSTA!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1029613</link><pubDate>2013-06-06 16:13:05</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Ezeket mondogatom magamnak, hátha el is fogom hinni...

	2 napom van a biosz szóbeli előtt, és egyszerűen felrobbanok az idegtől, mert nem bírok odafigyelni a tanulásra. Egyszerűen MINDEN ÉRDEKESEBB.

	

	Pedig a képről is láthatjátok, hogy igazán csak a biosszal veszem körbe magam ... na majd valamit összemakogok, már úgy is elfogadtam a tényt, hogy jövőre újracsinálom az egészet. Mivel vihar van, most épp amiatt nem tanulok. Aztán megmajd úgy is lesz más kifogás... jaa és ráadásképp a router is normálatlankodik. A szemem meg kezd fájni. Szerintem mindez a 30 perces tanulás miatt van.

	Egyébként a Cesar-ös oldallal jól haladok, csak nehézkesen megy, mert minden le kell fordítanom. Regisztráltam instagramra is (ja,eddig nem volt mert Blackberry-re nem is lehet normálisan feltenni ... de most csak Cesar miatt fizettem érte:D), így onnan is gyűjtöm az infókat + twitter és a cesarsway :)

	Tehát nyomatom az angolt ameddig bírom, tegnap például éjjel 1-ig szerencsétlenkedtem az életrajzával, de megérte, mert ilyen infókat még sehol nem láttam lefordítva, mint nálam.

	A regényt pedig most fogom folytatni, ugyebár a második fejezetet elkezdtem wordben, de még mindig nincs kész, szóval e téren is megemberelem magam.

	A szerkesztő menüt is "megszerkesztem", most már megtalálhattok rólam minden tudnivalót és képeket is nézhettek. Gondolom így már teljes lesz az életetek:DD

	ha kellek írjatok, tudjátok hol találtok

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Cím nélkül]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1029306</link><pubDate>2013-06-05 16:39:36</pubDate><author><![CDATA[Blair]]></author><description><![CDATA[
	Hello hello mindenkinek. Most jöttem fel először, mivel ismét a biosszal szenvedtem eddig, és még fogok is, de legalább az eukariótákig kiveséztem mindent.

	A Cesar Millannel foglalkozó oldalamra is felkerült a fejléc. Sokat bíbelődtem azzal is, mert én mindenképp egy igazi, flash fejlécet akartam kitenni. Sikerült, és szerintem nagyon jó lett. A lovas oldallal jelenleg nem sokat foglalkozom, de igazából azon most nincs is semmi tennivalóm. Majd ha ez és a Cesar-ös oldalam is közzétehető állapotban lesz.

	Kezdek a biosz szóbeli miatt aggódni, jelenleg ez teszi ki a mindennapjaimat, beleértve a gondolataimat is.

	Egyébként annyira hihetetlen, hogy most érettségizek. Eddig nem is foglalkoztam ezzel, annyira távolinak tűnt, most meg tessék, úgy elrepült az idő. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnik.

	Most pedig megyek vissza a Cesar-ös oldalra, megcsinálom, hogy minnél hamarabb meg tudjátok nézni :)

	xoxo
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érzitek a változást?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35762455&amp;postid=1029038</link><pubDate>2013-06-04 19:18:03</pubDate><author><![CDATA[B.]]></author><description><![CDATA[
	Jó tudom, nem rég írtam az előző bejegyzésem, de jó okom van megemlíteni ezt az észrevételemet is.

	A híradót félfüllel épp hallgattam, amikor szóba került, hogy ismét földrengés volt Heves megyében. Annyira furcsa összefüggések zajlanak a világban, és ha az ember nem figyel, könnyen észre sem veszi.

	Ne nézzetek hülyének, nem arról akarok írni, hogy magasabb rezgésszámra kerülünk meg átlátszóvá válunk. Nem. Csupán a tényekről.

	Mindenki tudja, hogy épp egy globális felmelegedés zajlik. Többé-kevésbé meg van az is, hogy mit takar ez a kifejezés pontosan. Akkor persze már azt is lehet sejteni, hogy ez nem előnyös az emberiség számára.

	Annyi minden történt/történik mostanában, ami azonban jelentős figyelmeztetésként is értelmezhető az emberiség felé. Itt vannak az egyre sűrűbben jelentkező viharok, hurrikánok, tájfunok és a véget nem érő esőzések.

	Én nagyon sokáig éltem abban a tudatban, hogy egy nagyon jó helyre születtem a világban, mert itt nincsenek földrengések (legalábbis nagyon ritka),tornádók és semmilyen nagyobb természeti katasztrófák. Tavaly és már idén is azonban egyre többször hallani földrengésekről (szám szerint ez évben a fent említett volt a hatodik), tornádókról.

	Azért ez is egy kicsit elgondolkodtató, mert régebben nem volt ez annyira jellemző Magyarországra. És ez csak itt történik, a világban azonban nagyon sok helyen megfigyelhetők még különös jelenségek, amik egyre gyakrabban és egyre erősebben fordulnak elő.

	Szót ejthetnék például erről a a "nyárról" is. Hideg van, esős és egyáltalán nem olyan, mint amilyenhez már hozzászoktunk.

	Kérdem én, mikor veszik már észre magukat az emberek?

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
